Böngészgetek, de minek..?

A gép elé ültem és keresgéltem, de kár volt.. Innen kellett megtudnom hogy Timi lányomat Hajdú M. Tímeának hívják és ott már 2 unokám van. Nem semmi azért, tényleg ennyire "állok" hogy már 4 vagy 5 unokám van (Szabina ?, Tünde 1 és Timi 2 Alex ?) Nem tudom eldönteni, mi zavar jobban az emberi korlátoltság, vagy az érzéketlenség. Én nem tudtam volna ilyen lenni az apámmal. El kellene tudnom dönteni hogy hiányzik-e nekem? Ember vagyok, persze hogy hiányzik, hiszen vannak érzéseim, érzelemvilágom. Ezúton közlöm azonban hogy ezzel nem törtök meg gyermekeim. 
Hazudnék ha állítanám nem fáj, de nem tör meg, hiszen az élet már csak ilyen.. Igazából haragudni sem haragszok már senkire, minden pontosan le van sz... Ezt a kis időt ami még van, elleszek bárhogy és ebben nincs önsajnálat, sajnáltatás, de én tudom mi van velem.. Talán annyi hogy amikor engem "belemosnak" az önkormányzati "csapba" nem lesz ott senki, de ez így van rendjén..

A 3. lány, Szabina hiányzik a képről, de őt nem találtam még meg.. Gyertek nyugodtan személyiségi jogokkal, de tudjátok mennyire hat meg.. Annyi megnyugtat hogy rendesen élitek a kis életeteket.Annyit azért megjegyzek Timi, a férjedben nem tudom hol van a tisztelet, de mostanában ezt tapasztalom nációktól függetlenül. Tévedsz Timike nekem a "kreol bőrű" is ember, ugyanolyan mint mi, de a tisztelet hiánya korosztály meghatározó. Ez az amire az intézet nem tanít és ez baj, engem is az utca, az élet tanított meg erre, de leginkább a vér.. Nem szerettem az anyám, ő sem engem, de soha nem mertem volna vele tiszteletlenül beszélni, mert az édesanyám volt, ugyanez valamilyen formában az apámra is vonatkozott. Igaz az ő érzéseit nem ismertem, egyet tudok, a vállamon vittem a koporsóját és az anyám "temetésén" is ott voltam, még ha talpig vasban, 10 kommandóssal is. Ez nem prédikáció, csak eszmefuttatás. (valami olyasmi) Pokolba érzelmekkel, érzésekkel, csak bajt hoznak. Valamilyen formában fiaimra is vonatkozik ez, hiszen Krisztián 33 évesen nem jut a haragon túl. Miért is haragszol fiam, a cukorbetegségemért? Hiába tudtalak volna figyelmeztetni, nem tudtad volna megelőzni. Minden orvos birka aki az ellenkezőjét állítja és nem azért mert okosnak képzelem magamat, de ez tény. Az állásod alapján nem vagy buta, de sajnállak hogy itt tartasz gondolatban. Méltó reagálás bármelyik gyermekemtől, hogy eddig is jól megvoltatok nélkülem, apa nélkül, de ez nem igaz, ti is tudjátok. Dicséretes bármelyikőtök édesanyjától hogy felnevelt benneteket (már amelyikőtöket) de igazából ez sem teljesen igaz így, de felnőttetek, gyermeket, gyermekeket szültetek. reménykedni tudok hogy a ti gyereketek nem jut kóterba, családban nő fel. Indulatosnak tűnök, nem vagyok az. Most inkább tárgyilagos.. ennyi...