Akkor elkezdeném..:
Sokféle blogba beleolvastam és elképesztő mennyi mindent megosztanak az emberek másokkal. Valami ilyesmi jutott az én eszembe is, ez lett belőle..
Magamról: 47 éves múltam, van 8 gyerekem, mégis kegyetlenül magányos vagyok. Nem volt ez mindig így, de,,mindenki a saját sorsa kovácsa” hogy ezt az elcsépelt bölcseletet idézzem.
Új időszámítás számomra 12 évvel ezelőtt, 1998 tavaszán kezdődött. A Március 15 téren „dolgoztam” és egy ideiglenes árusító standon felfigyeltem az eladóra egy fiatal, szemrevaló lányra. Eleinte csak néha odamentem hozzá, valamiről pár szót váltottunk és ennyi. Ekkor én egy idegenvezetővel éltem már 3 éve együtt, volt egy közös fiunk is, de a kapcsolatunk kihaló félben volt, mivel a hölgy igencsak lebukott előttem, hogy más férfiakat is kegyeibe fogad. Mulatságos közjáték hogy a saját pici lánya buktatta le egyszer, mondván „anya XY bácsival csókolódzott” (Hiába a gyereknél nincs őszintébb teremtés)
Közjátékként ennyi. Egyre többször mentem oda a csinos lányhoz, egyre semmitmondóbb témákkal. Kiderült, hogy 19 éves múlt, ami igencsak megrémisztett, hiszen én 36 múltam és vadnak tűnt az ötlet, lehetne köztünk valami. Mikor este bezárt mindig igyekeztem neki a cuccokat lehordani egy raktárba, egyre aktívabb voltam. Elszántam magam és megkérdeztem, volna e kedve velem moziba jönni, de lehet, hogy csak úgy randira hívtam, nem lényeges. Igent mondott, megbeszéltük, hogy dolgom van, de ha végez, várjon meg és együtt tovább megyünk. Én a megbeszélt időre odamentem, de kicsi „medvécske” nem volt sehol. Vártam vagy fél órát mire felfogtam felültetett. Jól kezdődik gondoltam. Másnap bevallotta, megijedt tőlem, ezért nem várt meg. Így kezdődött a mi Love Story-nk
Él bennem az első csók, az első ölelés, együttlét.. Tapasztalatlan volt és mégis annyira önzetlen, odaadó.. Volt dolog amiben meglepett és voltak dolgok ami alapján lehetett tudni nem hazudott a „statisztikáját”illetően. Nem tudom szavakkal leírni, de egyszerre volt tapasztalatlan,odaadó,önzetlen szerető..Én nem panaszkodok a statisztikámat illetően, de olyant mint ő nem ismertem még.
Erősen bennem él, amikor először bemutatott a szüleinek, látszott az édesanyján a megbotránkozás, rosszallás a koromat illetően.Az édesapja elég normálisan fogadott. Telt az idő és az idegenvezető párom nemes egyszerűséggel eladta a lakást ahol laktunk, így mennem kellett. Itt- ott laktam egy ideig. Párszor náluk aludtam, ami még jobban kiverte a biztosítékot az édesanyjánál. Na persze az sem volt egyszerű eleinte nappal voltam vele, amikor senki nem volt otthon, de volt egy szép nagy kutyájuk,brrr,26 nm-en.Mindig attól féltem, hogy a hangokat hallva a kutya azt fogja hinni, bántom a gazdáját és nekem annyi. Egy szép óriás snaucer, ecsetelnem nem kell jobban. Egyszer csak beteg lett a kutya és elhunyt. (Nem mérgeztem meg)
Ő egyetemre járt közben, a kis értelmiségi, nem úgy, mint én a szakmunkás végzettségemmel, amibe később bele se szagoltam. Egyszer jött a nagy ötlet, mi lenne, ha odaköltöznék. Szegény szülei, belenyugodtak, pedig kis „medvécskémet” az édesanyja igencsak óvta tőlem. Most már tudom, hogy igazad volt Ida, aki olyan voltál nekem, mint az anyám. Közben mi átköltöztünk egy szemben lévő lakásba Megtörtént a csoda és a drágám terhes lett, majd 2001-ben megszületett Lóránt nevű fiunk. A név miatt volt háború, mivel én azért ragaszkodtam a Lóránt névhez, mert az apámat hívták így és nem sokkal ezelőtt elhunyt és „após” ezt szívére vette. Szegény szülei elég hamar elhaláloztak, alig 1 év eltéréssel. (Nem én miattam..) Nem érhették meg a 2 unokájuk születését, Dávidét, aki 2005-ben született. Közben voltak köztünk viták súrlódások, veszekedések, mert én igencsak könnyedén vettem az életet. Elég sokat kerestem, könnyen jött pénz könnyen ment el. Mi tagadás, játékgépeztem. Most is állítom nem szenvedélyből, hanem először kikapcsolódásként, majd feszültség levezetésként.(Senkinek nem ajánlom, undorító) Természetesen hordtam én haza pénzt, de bizonytalanul, nem számíthatóan. Egyre jobban kezdett az a bizonyos pohár betelni. Ekkor már nem kerestem annyit, de mindig dolgozott az átkozott „véletlen” és valamiért összevesztünk, én meg akkor azért is bementem a fizetéssel a játékterembe, be a gépbe és nagy téteken „vertem” Természetesen eközben az Ő keresete ment a rezsire stb.Röviden Ő tartott el egy 17 évvel idősebb herét. Tudom, hogy minden szenvedély beteg talál kifogásokat, megmagyarázza miért, valahol én is. Hol volt már részéről a nagy szerelem. Ráadásul olyan környezetben dolgozott, ahol látta, hogy élnek hozzá hasonló korúak, lakás, kocsi stb. Érthető azt hiszem. Tényleg sokszor fogadkoztam, megváltozok, de veszekedés, ideg és a fizetés végállomása a játékterem. Eljött így 2008 májusa és ő közölte velem belezúgott valakibe, az akkori főnökébe. Na, a fejem aztán ezzel a vízbe lett nyomva, nem kaptam levegőt. Ráadásul egy e-mail ját is elolvastam, amiben egy barátnőjével közölte „..A párkapcsolatom már nagyon régóta halódik, talán most ki tudok lépni belőle,sok-sok év után újra szerelmes vagyok, de sajnos ez egyenlőre viszonzatlan, bár részemről is nagyon friss..” Sokatmondó a válasz is erre „.. Először zárd le a régi kapcsolatot! Az istenre kérlek, addig ne menj bele másikba, mert rosszabbat kapsz mint a régi..” ( Ezt őrzöm kinyomtatva) Ekkor kattantam be először igazán,letettem a lakáskulcsot, mobilt, magamhoz vettem 500 Ft-ot, vettem 2 üveg olcsó bort és berúgtam, mint a csacsi. Másnap a rendőrségről engedtek ki, szépen néztem ki. Hazamentem becsöngettem, de nem engedett be. Ekkor én már erősen cukros voltam és tudtam, pár nap étlen-szomjan és kóma Sajnos nem voltam elég bátor, végigcsinálni. Persze a ház körül kolbászoltam, fogadkoztam neki, megváltozok, de ő hajthatatlan maradt. Ez így ment 3 nap mire megelégeltem és mivel életvitelszerűen itt éltem egy ideje, hatóságilag be kellett engednie. Innen már soha nem lett köztünk semmi a régi. Féltékenységek, vádaskodások a részemről és veszekedések sora. Nem volt hova mennem, ahogy most sincs és ez az elviselhetetlenségig fokozódott, mígnem 2 hónappal ezelőtt valami igazi féltékenység lett úrrá rajtam, egy késői órában érkező telefon hívás miatt. Természetesen Ő ez alatt korrekt volt velem és elmondta, 2008 májusában lezárta velem a kapcsolatot és így joga van mással ismerkedni. Hozzáteszem, hogy szerencsére tettlegességig nem fajultak a vitáink, bár ez sem lényeges. Közben minden lehetséges lezajlott, Gyerekelhelyezési per, gyám ügy stb.Én meg az igazi pofonok hatására megváltoztam, nekiálltam minél több terhet levenni a válláról. Takarítottam, mostam, főztem, a gyerekekért elmentem, stb.. Egyszerűen papucs lettem, egy pojáca, aki lesi minden szavát Látszott tetszik neki a dolog, élvezi, de nem hatja meg. Közben folyamatosan könyörögtem neki, hogy egy utolsó, igazi esélyt adjon nekem. Kb. 1 hónapja valóra vált a rémálmom és nem jött időben haza, amikor végre felvette a telefont, közölte nem egyedül van, de 1 óra múlva hazaér. Kést mártott a szívembe a rádöbbenés. Persze vita hegyek, mikor hazaért. Következő héten ismét eljátszotta ezt és én tehetetlenségemben sírtam. Így teltek a napjaim, felriadtam álmomban, hogy zokogok, mentem az utcán és hülyének néztek az emberek, mert sírtam. Nem kívánom senkinek az érzést, ahogy elképzeltem más karjaiban, egyszerűen az érzést hogy mást szeret. Tegnapelőtt, csütörtökön volt a finis, megint nem jött haza. Kiborult a bili és állat voltam, nem tettekkel, szavakkal. Minden volt csak kedves nővér nem. Reggel a munkahelyén egy iskolába, ahol belső ellenőrként dolgozik, a kollégái előtt folytattam. Nála is betelt a pohár, rendőrökkel jött haza, akik közölték, becsületsértés miatt feljelentenek és elindítják a kényszer-kilakoltatási eljárást, mivel ebben az önkormányzati lakásban én nem tartózkodhatok. Ekkor már rádöbbentem tettem igazi súlyára, de nem tudtam meg nem történtté tenni. Később hiába könyörögtem neki bocsánatért, hogy lehetetlenné tettem a munkahelyén, mindenért. Hajthatatlan volt, sőt hivatalosan megtiltatta, hogy elhozhassam a gyerekeimet az iskolából, óvodából. Ami még volt ebből a világból bennem, az is összeomlott. Délután leutaztak a barátnőjéhez a gyerekekkel, aki történetesen az én édestestvérem, a hugom.Hahaha Most itt vagyok, várom a kilakoltatást és tudom nincs tovább, mert én tényleg nem tudok nélkülük tovább létezni. Későn érő típus vagyok 47 évesen döbbentem rá dolgokra. De tényleg nincs tovább, bár önmegsemmisítéshez gyáva vagyok. Mindig azt hittem az a férfias dolog, ha mindent könnyedén veszünk. Az a férfias, ha nem sírok, ha nem mutatok érzelmeket túlságosan. Ha valaki ugyanígy, vagy hasonlóan van, tanuljon ebből. Merje sokszor mondani”szeretlek” merje éreztetni. Felteszek néhány képet, tudom személyiségi jogok meg stb., de tisztelt hatóság nem érdekel, már nem lehet tőlem semmit elvenni. Azt is elárulom, nem véletlenül írtam „Medvécske”
Ő azt mondja, hogy én a 26 nm-hez ragaszkodom, de ez nem igaz. Én a családhoz ragaszkodok, az érzelmekhez. Ahhoz hogy valaki várjon otthon, a gyerekzsivajhoz,a gondoskodáshoz, törődéshez, mindenhez, amit egy társ, család adni tud. Nem mentség, de ezt nekem nem tanította senki, nem tanultam meg hogyan kell megbecsülni az élet ajándékait, egy ilyen odaadó, önzetlen fiatal teremtést, aki mellettem vált felnőtté, mellettem ért nővé. Nem tanultam meg hogy mi a család, mi az hogy felelősség, stb..Tisztelt „tanító, megtanultam a leckét, megértettem. Most már késő, elvesztettem, nincs tovább. Nevetséges, de ezt is szünetekkel írom a sírás miatt. Nevessen mindenki, akit mulattat ez a tapasztalat, de akit „talál” gondolkozzon.(Kéretik a helyesírási hibákon nem mulatni) Most várom, hogy holnap este (vasárnap) legyen, akkor jönnek haza.
2010. április 17.
Kicsit nosztalgiáztam és újra átnéztem az első bejegyzésemet..Siralmas, de igaz. Azóta nem változott semmi, csak Orsibaba utálata lett mélyebb.Talán még annyi, hogy könnyek nélkül tudok írni.
. (Direkt írom más típusú betűvel) Az érett nő is érdekes fogalom lett nála a biztos fölény tudatában. Fogalmazás kérdése édesem, mert nem te nyertél, hanem én veszítettem, bár a végeredmény ugyanaz..Azt a mostani apát ismerik a gyermekeim, a két ördög, a "régi apátokat" ahogy te neveztél édesem, nem fogadják el, nem szeretik. Kis politika ugyan, de köszönet ezért ennek a "gyerekbarát" kormánynak. Hiszen a csúnyán nézés is bántalmazás. Kiványcsi lennék hogy nevelkedtek ezek az emberkék..
Sokféle blogba beleolvastam és elképesztő mennyi mindent megosztanak az emberek másokkal. Valami ilyesmi jutott az én eszembe is, ez lett belőle..
Magamról: 47 éves múltam, van 8 gyerekem, mégis kegyetlenül magányos vagyok. Nem volt ez mindig így, de,,mindenki a saját sorsa kovácsa” hogy ezt az elcsépelt bölcseletet idézzem.
Új időszámítás számomra 12 évvel ezelőtt, 1998 tavaszán kezdődött. A Március 15 téren „dolgoztam” és egy ideiglenes árusító standon felfigyeltem az eladóra egy fiatal, szemrevaló lányra. Eleinte csak néha odamentem hozzá, valamiről pár szót váltottunk és ennyi. Ekkor én egy idegenvezetővel éltem már 3 éve együtt, volt egy közös fiunk is, de a kapcsolatunk kihaló félben volt, mivel a hölgy igencsak lebukott előttem, hogy más férfiakat is kegyeibe fogad. Mulatságos közjáték hogy a saját pici lánya buktatta le egyszer, mondván „anya XY bácsival csókolódzott” (Hiába a gyereknél nincs őszintébb teremtés)
Közjátékként ennyi. Egyre többször mentem oda a csinos lányhoz, egyre semmitmondóbb témákkal. Kiderült, hogy 19 éves múlt, ami igencsak megrémisztett, hiszen én 36 múltam és vadnak tűnt az ötlet, lehetne köztünk valami. Mikor este bezárt mindig igyekeztem neki a cuccokat lehordani egy raktárba, egyre aktívabb voltam. Elszántam magam és megkérdeztem, volna e kedve velem moziba jönni, de lehet, hogy csak úgy randira hívtam, nem lényeges. Igent mondott, megbeszéltük, hogy dolgom van, de ha végez, várjon meg és együtt tovább megyünk. Én a megbeszélt időre odamentem, de kicsi „medvécske” nem volt sehol. Vártam vagy fél órát mire felfogtam felültetett. Jól kezdődik gondoltam. Másnap bevallotta, megijedt tőlem, ezért nem várt meg. Így kezdődött a mi Love Story-nk
Él bennem az első csók, az első ölelés, együttlét.. Tapasztalatlan volt és mégis annyira önzetlen, odaadó.. Volt dolog amiben meglepett és voltak dolgok ami alapján lehetett tudni nem hazudott a „statisztikáját”illetően. Nem tudom szavakkal leírni, de egyszerre volt tapasztalatlan,odaadó,önzetlen szerető..Én nem panaszkodok a statisztikámat illetően, de olyant mint ő nem ismertem még.
Erősen bennem él, amikor először bemutatott a szüleinek, látszott az édesanyján a megbotránkozás, rosszallás a koromat illetően.Az édesapja elég normálisan fogadott. Telt az idő és az idegenvezető párom nemes egyszerűséggel eladta a lakást ahol laktunk, így mennem kellett. Itt- ott laktam egy ideig. Párszor náluk aludtam, ami még jobban kiverte a biztosítékot az édesanyjánál. Na persze az sem volt egyszerű eleinte nappal voltam vele, amikor senki nem volt otthon, de volt egy szép nagy kutyájuk,brrr,26 nm-en.Mindig attól féltem, hogy a hangokat hallva a kutya azt fogja hinni, bántom a gazdáját és nekem annyi. Egy szép óriás snaucer, ecsetelnem nem kell jobban. Egyszer csak beteg lett a kutya és elhunyt. (Nem mérgeztem meg)
Ő egyetemre járt közben, a kis értelmiségi, nem úgy, mint én a szakmunkás végzettségemmel, amibe később bele se szagoltam. Egyszer jött a nagy ötlet, mi lenne, ha odaköltöznék. Szegény szülei, belenyugodtak, pedig kis „medvécskémet” az édesanyja igencsak óvta tőlem. Most már tudom, hogy igazad volt Ida, aki olyan voltál nekem, mint az anyám. Közben mi átköltöztünk egy szemben lévő lakásba Megtörtént a csoda és a drágám terhes lett, majd 2001-ben megszületett Lóránt nevű fiunk. A név miatt volt háború, mivel én azért ragaszkodtam a Lóránt névhez, mert az apámat hívták így és nem sokkal ezelőtt elhunyt és „após” ezt szívére vette. Szegény szülei elég hamar elhaláloztak, alig 1 év eltéréssel. (Nem én miattam..) Nem érhették meg a 2 unokájuk születését, Dávidét, aki 2005-ben született. Közben voltak köztünk viták súrlódások, veszekedések, mert én igencsak könnyedén vettem az életet. Elég sokat kerestem, könnyen jött pénz könnyen ment el. Mi tagadás, játékgépeztem. Most is állítom nem szenvedélyből, hanem először kikapcsolódásként, majd feszültség levezetésként.(Senkinek nem ajánlom, undorító) Természetesen hordtam én haza pénzt, de bizonytalanul, nem számíthatóan. Egyre jobban kezdett az a bizonyos pohár betelni. Ekkor már nem kerestem annyit, de mindig dolgozott az átkozott „véletlen” és valamiért összevesztünk, én meg akkor azért is bementem a fizetéssel a játékterembe, be a gépbe és nagy téteken „vertem” Természetesen eközben az Ő keresete ment a rezsire stb.Röviden Ő tartott el egy 17 évvel idősebb herét. Tudom, hogy minden szenvedély beteg talál kifogásokat, megmagyarázza miért, valahol én is. Hol volt már részéről a nagy szerelem. Ráadásul olyan környezetben dolgozott, ahol látta, hogy élnek hozzá hasonló korúak, lakás, kocsi stb. Érthető azt hiszem. Tényleg sokszor fogadkoztam, megváltozok, de veszekedés, ideg és a fizetés végállomása a játékterem. Eljött így 2008 májusa és ő közölte velem belezúgott valakibe, az akkori főnökébe. Na, a fejem aztán ezzel a vízbe lett nyomva, nem kaptam levegőt. Ráadásul egy e-mail ját is elolvastam, amiben egy barátnőjével közölte „..A párkapcsolatom már nagyon régóta halódik, talán most ki tudok lépni belőle,sok-sok év után újra szerelmes vagyok, de sajnos ez egyenlőre viszonzatlan, bár részemről is nagyon friss..” Sokatmondó a válasz is erre „.. Először zárd le a régi kapcsolatot! Az istenre kérlek, addig ne menj bele másikba, mert rosszabbat kapsz mint a régi..” ( Ezt őrzöm kinyomtatva) Ekkor kattantam be először igazán,letettem a lakáskulcsot, mobilt, magamhoz vettem 500 Ft-ot, vettem 2 üveg olcsó bort és berúgtam, mint a csacsi. Másnap a rendőrségről engedtek ki, szépen néztem ki. Hazamentem becsöngettem, de nem engedett be. Ekkor én már erősen cukros voltam és tudtam, pár nap étlen-szomjan és kóma Sajnos nem voltam elég bátor, végigcsinálni. Persze a ház körül kolbászoltam, fogadkoztam neki, megváltozok, de ő hajthatatlan maradt. Ez így ment 3 nap mire megelégeltem és mivel életvitelszerűen itt éltem egy ideje, hatóságilag be kellett engednie. Innen már soha nem lett köztünk semmi a régi. Féltékenységek, vádaskodások a részemről és veszekedések sora. Nem volt hova mennem, ahogy most sincs és ez az elviselhetetlenségig fokozódott, mígnem 2 hónappal ezelőtt valami igazi féltékenység lett úrrá rajtam, egy késői órában érkező telefon hívás miatt. Természetesen Ő ez alatt korrekt volt velem és elmondta, 2008 májusában lezárta velem a kapcsolatot és így joga van mással ismerkedni. Hozzáteszem, hogy szerencsére tettlegességig nem fajultak a vitáink, bár ez sem lényeges. Közben minden lehetséges lezajlott, Gyerekelhelyezési per, gyám ügy stb.Én meg az igazi pofonok hatására megváltoztam, nekiálltam minél több terhet levenni a válláról. Takarítottam, mostam, főztem, a gyerekekért elmentem, stb.. Egyszerűen papucs lettem, egy pojáca, aki lesi minden szavát Látszott tetszik neki a dolog, élvezi, de nem hatja meg. Közben folyamatosan könyörögtem neki, hogy egy utolsó, igazi esélyt adjon nekem. Kb. 1 hónapja valóra vált a rémálmom és nem jött időben haza, amikor végre felvette a telefont, közölte nem egyedül van, de 1 óra múlva hazaér. Kést mártott a szívembe a rádöbbenés. Persze vita hegyek, mikor hazaért. Következő héten ismét eljátszotta ezt és én tehetetlenségemben sírtam. Így teltek a napjaim, felriadtam álmomban, hogy zokogok, mentem az utcán és hülyének néztek az emberek, mert sírtam. Nem kívánom senkinek az érzést, ahogy elképzeltem más karjaiban, egyszerűen az érzést hogy mást szeret. Tegnapelőtt, csütörtökön volt a finis, megint nem jött haza. Kiborult a bili és állat voltam, nem tettekkel, szavakkal. Minden volt csak kedves nővér nem. Reggel a munkahelyén egy iskolába, ahol belső ellenőrként dolgozik, a kollégái előtt folytattam. Nála is betelt a pohár, rendőrökkel jött haza, akik közölték, becsületsértés miatt feljelentenek és elindítják a kényszer-kilakoltatási eljárást, mivel ebben az önkormányzati lakásban én nem tartózkodhatok. Ekkor már rádöbbentem tettem igazi súlyára, de nem tudtam meg nem történtté tenni. Később hiába könyörögtem neki bocsánatért, hogy lehetetlenné tettem a munkahelyén, mindenért. Hajthatatlan volt, sőt hivatalosan megtiltatta, hogy elhozhassam a gyerekeimet az iskolából, óvodából. Ami még volt ebből a világból bennem, az is összeomlott. Délután leutaztak a barátnőjéhez a gyerekekkel, aki történetesen az én édestestvérem, a hugom.Hahaha Most itt vagyok, várom a kilakoltatást és tudom nincs tovább, mert én tényleg nem tudok nélkülük tovább létezni. Későn érő típus vagyok 47 évesen döbbentem rá dolgokra. De tényleg nincs tovább, bár önmegsemmisítéshez gyáva vagyok. Mindig azt hittem az a férfias dolog, ha mindent könnyedén veszünk. Az a férfias, ha nem sírok, ha nem mutatok érzelmeket túlságosan. Ha valaki ugyanígy, vagy hasonlóan van, tanuljon ebből. Merje sokszor mondani”szeretlek” merje éreztetni. Felteszek néhány képet, tudom személyiségi jogok meg stb., de tisztelt hatóság nem érdekel, már nem lehet tőlem semmit elvenni. Azt is elárulom, nem véletlenül írtam „Medvécske”
Ő azt mondja, hogy én a 26 nm-hez ragaszkodom, de ez nem igaz. Én a családhoz ragaszkodok, az érzelmekhez. Ahhoz hogy valaki várjon otthon, a gyerekzsivajhoz,a gondoskodáshoz, törődéshez, mindenhez, amit egy társ, család adni tud. Nem mentség, de ezt nekem nem tanította senki, nem tanultam meg hogyan kell megbecsülni az élet ajándékait, egy ilyen odaadó, önzetlen fiatal teremtést, aki mellettem vált felnőtté, mellettem ért nővé. Nem tanultam meg hogy mi a család, mi az hogy felelősség, stb..Tisztelt „tanító, megtanultam a leckét, megértettem. Most már késő, elvesztettem, nincs tovább. Nevetséges, de ezt is szünetekkel írom a sírás miatt. Nevessen mindenki, akit mulattat ez a tapasztalat, de akit „talál” gondolkozzon.(Kéretik a helyesírási hibákon nem mulatni) Most várom, hogy holnap este (vasárnap) legyen, akkor jönnek haza.
2010. április 17.
Kicsit nosztalgiáztam és újra átnéztem az első bejegyzésemet..Siralmas, de igaz. Azóta nem változott semmi, csak Orsibaba utálata lett mélyebb.Talán még annyi, hogy könnyek nélkül tudok írni.
. (Direkt írom más típusú betűvel) Az érett nő is érdekes fogalom lett nála a biztos fölény tudatában. Fogalmazás kérdése édesem, mert nem te nyertél, hanem én veszítettem, bár a végeredmény ugyanaz..Azt a mostani apát ismerik a gyermekeim, a két ördög, a "régi apátokat" ahogy te neveztél édesem, nem fogadják el, nem szeretik. Kis politika ugyan, de köszönet ezért ennek a "gyerekbarát" kormánynak. Hiszen a csúnyán nézés is bántalmazás. Kiványcsi lennék hogy nevelkedtek ezek az emberkék.. 
Bejegyzések
