No komment

A fenébe is lőttem egy nagy öngólt, amikor a Józsi bácsi telefonszámát beírtam a keresöbe, 2 számot felcseréltemés egy más tulajdonos jött elő, mint előfizető. Most nagy bajban vagyok, örülhetek, hogy ha nem perelnek be, a fene egye meg. Nagy idegemben kapcsolhattam volna hogy lehet Pesti a cím, amikor tudtam Orsi vidéken volt. Na persze Józsi bácsi biztos azért hallgattál, dörzsölve a markodat.Na persze a te számod titkos, így nem jutottam közelebb hozzád, az is bosszant.Nem elég a bajom, most még pertől is félhetek, bár még nem jelentkeztek, talán nem jut a tudomásukra, reménykedjek. Mit tesz velem az ideg, gondolkozni sem tudok azzal a kis agyammal.Remélem nem jutott a tudomásukra és nem lesz gond, mindenesetre kitöröltem. Ezentúl jobban kell figyelnem a részletekre.

Ezt a napot vártam annyira ?

Jó lenne ha egy lottót tudnék ilyen biztosan kitölteni, mint ahogy biztos voltam a mai napban.Természetesen odamentem, de nem engedett be. Hívtam a rendőrséget, bementem a kerületbe, de röviden elzavartak, mondván határozat van róla, hogy nem mehetek be. Hívtam a 107-et, ők átszóltak, de velük is közölte az ügyeletes, hogy határozat van és annyi..Lefénymásoltam azt a "határozatot" amiről fehéren-feketén kiderült hogy nem határozat, csak az önkormányzat egy rövid észrevétele, miszerint én nem oda vagyok bejelentve. (Egyenlőre címet még nem írok, elég ha azok tudják, akik olyan okos tanácsokat adtak, adnak Orsinak) Bár Orsi közölte velem, hogy hiába javítottam ki a tegnapelőtti bejegyzést, ö kinyomtatta..Nos kérdem én mióta bűn kikiabálni intim dolgokat amik érintenek engem..Legalább is amikor megismertem ezeket a titkokat, érintettek..Na persze nem mintha a sarokba állnék ijedtemben, de egyenlőre a hülye érzelmeim visszafognak..Na de türelem, megígérem hogyha levetem a "gátlásaimat" igazán őszinte leszek..Na de hogy a mai napom teljes legyen, még egy biztonsági őr is megfenyegetett a házban, hogy fejbe rúg, egy szomszéd meg nemes egyszerűséggel szapult, majd párszor ököllel megütött..Na ez az igazi, mert a 197 cm-el ezt nyugodtan tűrtem és csak arra vigyáztam nehogy komolyan eltaláljon. Utána jót röhögtem rajta, de tudtam, helyesen tettem, hogy nem védtem magam, mert már vasban lettem volna, arra ment ki a játék..Na persze a 9 éves fiam szintjén ütött, de ez mellékes..

Ugye hogy vagyok még ?,

Nem tudom miben hiszek, miben reménykedek még, de tényleg az hal meg utoljára.Ma délelőtt csöngött a telefonom és megdobbant a szívem, mert a beállított "család" csoport hangon. Bár ne örültem volna annyira, mert Orsi volt, de csak szárazon közölte, hogy a rendőrségen van a fellebbezésem elutasítása, ami ugye holnap 24 órakor lejár..Fő a gyorsaság..Megkérdezte még hogy ki tudok e menni fél 3-kor..Hát persze, feleltem, de miért, kérdeztem naivan? "Hogy átadhassam a cuccaid.." felelte nemes egyszerűséggel. Na ez betett nekem, nem is értem miért..Olyan düh, tehetetlenség érzése fogott el, hogy megvilágosodott előttem és ez neked szól JÓZSI bácsi, Az lenne gyávaság részemről, ha a depresszióm győzne és leugranék, vagy bármit csinálnék..Most már tudom, élnem kel és pokolba ha valaki ezt nyivákolásnak tartja. Élnem kel azért hogy egyszer a szemedbe nézhessek és megtudjam hogy akkor is dadogva, zavartnak téve magadat elismétled-e, hogy "..Ez valami tévedés, hát kicsoda ön, nem ismerek semmi Darabos Orsolyát Visszatérve hozzád Józsi bácsi..Valóban hibás a nő is, tehát Orsi is, mert ehhez ő is kellett, na meg hogy viszkessen neki.., de te akkor is felelősebb vagy..Na persze ki hagyott volna ki a te korodban egy ilyen nőt? Jogos a kérdés..Na jó indulásnak enni elég..
Józsi bácsi aztán vigyázz az én Medvécskémre. A fene a pofámat, megint a lelkiismeret és az álmok, így megváltoztattam, ez van.. Szeretlek Orsi, mint senki más.

Bármi van én szeretlek Orsi téged és a gyerekeket is, Józsi bácsi meg nyugodtan forduljon fel..

Nem tüntem el..

Egyszerűen csak drága a net az utcáról.Ma tudtam meg hogy elutasították a fellebbezésemet, a távol tartásra. Ez ma magyarország, hatékonyan, gyorsan..Igaz nem is vártam mást. Egy cikket megérne a távoltartás intézménye a gyakorlatban, ma..Így lehet semmissé tenni egy ember életét, álmait, családját..Tehát nők figyelem megvan a megoldás..Sok feljelentés, ahol még hazudni sem kell, csak kissé túlozni, fontos dolgokat elhallgatni és készül a birka férfi akasztófája.

Még itt vagyok..

Most jutottam nethez, de úgylátszik, kissé erotikusra sikerült az igazság leírása, nem érdekel senkit..Sajnálom. Lássuk csak hogy néz ki ma agyakorlatban, egy ideiglenes távoltartási végzés tárgyalása: Elmondod egy női bírő előtt(nem részlehajlás, ádehogy, csak nő itél egy nő sérelméről.) Számomra több mint érdekes.Elmondod az álltalad állított igazságot, de csodák csodálya a határozatba már a Darabos Orsika állítása szerepel, tényként. Hogy is van ez? Egy állítás-egy tagadással szemben és mégis a nőé az igaz? Szerintem ez megérne egy misét..Az sem utólsó, hogy a határozat végén szerepel pár "menhely" ahová javasolt fél 5 előtt érkezni..vajon ez mindenkinél benne van? Vagy csak azoknál, akiknél a kérelmező közli, nincs hova mennie a kérelmezettnek? Na persze hogy is állíthatnék részlehajlást, de vajon a jegyzőkönyvbe miért az Orsika állítása került, mint tény. A szexuális szabadság joga..Hát ezúton közlöm mindenkivel, szexuális választás jogát gyakorolta, önként, amikor január végén szeretkeztünk, majd akkor is amikor önként lesz....tt (kértem)Ezen kellene valakinek elgondolkoznia, de sebaj, most az utcán bűnhődök, mindenért, az érzéseimért, a paliságomért..Tessék örülni Józsi bácsi, tiéd az "érett gyümőlcs" Nehogy szüzen hagyd, bűn lenne, de nem féltelek, vagy csíra vagy? Tudod ami hasokáig nedves helyen hagyunk egy magot és kicsírázik..Ennyi fér bele az 1 órába..

Még így mérgesen is édes

Ide is a végső igazságot.

Nos remélem mindenki, jól van. Közben eszembejutott, hogy hazudós vagyok (remélem 18 év alattiak, nem olvassák) Amikor azt állítottam, hogy január végén voltunk utoljára együtt. Józsi bácsi emlékszel, amikor 2-szor veled” hosszan beszélgetett”? Este fél 8-kor ért haza., amikor felelősségre vontam, kérdeztem, miért teszi ezt, ő az íróasztala előtt, a forgószékén ült, én meg mögötte, a gyerek forgószékén. Egy idő után felém fordult és „figyelmesen”nézett, hallgatott. A gyerekek „Unó” kártyajátékot játszottak, nem figyeltek ránk. Bevallom, idegesített ahogy szinte pimaszul nézett és állította, csak csók és kis tapizás, kézszorongatás volt. Rossz vagyok ő egy rövidnadrágban ült és egy pólóban, megkérdeztem, miért nem teszi fel a lábait az összezárt lábaimra, kényelmesebb lenne, megtette. Én szemétláda elkezdtem masszírozgatni a lábait, combjait. Mondtam, hagyja, mert olyan görcsös. Nemsoká észrevettem, hogy amikor a belső combjánál „masszírozom” hátradől, behunyja a szemeit és gyorsabb a lélegzetvétele. Na nekem sem kellett több, nem is simogattam máshol. Szerintem teljesen beindult, felállt, ránézett a gyerekekre, majd azt mondta kissé zihálva nekik „játszatok nyugodtan, nekem a fürdőszobába kell mennem, majd rám nézve folytatta, nekem intézve, apátok meg jön, ha akar.” Elhiheted Józsi bácsi nekem nem kellett megismételnie, bár tudtam „maszatol” még neki így nem fűztem reményeket, hogy valami összejön. A gyerekek nem zavartatták magukat, ránk sem hederítettek, mi meg be.. Na itt pofára estem, mert leült és önmagával foglalkozott, engem nézve. Velem mi lesz, mutattam neki. Kelletlenül odanyúlt, de abban nem volt köszönet. Gondoltam csinálja azt, amit szeret, nem kellett kéretni, elhiheted „ parlagian bevette” abban nem volt hiba. Belemelegedtem és megkérdeztem, mást nem lehetne, hiszen már volt ilyen máskor is, hogy megvolt és volt „hová”, de nem ment bele. Akkor legalább segíts, hogy én is, hogy én is kész legyek, kérleltem, mert közben halk nyögéssel fejezte ki, hogy kivégezte önmagát. Biztos te is tapasztaltad már Józsi bácsi meg te is bizonyos Paavo tanár úr, (ordenáré leszek, de egy csepp sem ment mellé és, még ha le is csöppent, azt kecsesen letörli az ujjával és lenyalja róla) Orsikámnál semmi sem veszik kárba. Nem úgy, mint sok úri dámánál, hogy „jujj vigyázz, nehogy a számbaélvezz, meg ha mégis akkor látványosan kiköpi. Nincs is annál lehervasztóbb, én speciel nem szeretem az ilyen nőket, de neked meséljem Józsi bácsi, vagy Paavo tanár úr. Aki a tornatanára voltál a középiskolában és kikezdtél vele, a tanítványoddal, (már elévült) és folytattad, amíg egy szerelmeslevél a szerelmes csitritől le nem buktatott és a feleséged válaszút elé állított. Te szerencsémre a családot választottad, így megismerhettem.(bár az „ismerősei” között szerepelsz. Nos ezért becsüld meg Józsi bácsi te is ezt a nőt, mert még a te 40 egynéhány éves fejedet is megszédíti, elkápráztatja a tehetségével, odaadásával. Ezért szeretem én is, ennyire. Bár én a gyermekeink miatt is szeretem, imádom. Ezt a tehetséget, odaadást Michael Wild is figyelembe vehetné. Orsikám szóval ennyit a” több mint egy éve nem éltünk szexuális életet” bíróság előtt elmondottakról. Bár igazad volt, itt nem volt szeretkezés, de ne feledd, akkor viszont január végén volt és az sincs egy éve. Remélem, nem olvassák kiskorúak, mert még kreatívak lesznek, mint az Orsi mondta az első kapcsolatára, ahol rendes együttlét nem volt, de minden más kreativitás igen. Ezt Ő mesélte el, azzal a szép, tehetséges szájával, amit gyanítom a tanár úrral sem pihentetett a szertárban, öltözőben és veled sem Józsi bácsi a kocsiban, meg az első kimaradásakor, ahol egy olyan síri csendes, visszhangos „parkban voltatok, újpesten. Hahaha Tiszteletem Orsikám, miért is nem szeretsz már? Én szeretlek, egyenesen imádlak. Mindenkitől jogos a kérdés, akkor miért ragaszkodok, imádlak? Egyszerű a válasz, leéltem veled 12 évet, van 2 rosszcsont gyermekünk. Na meg melyik 48 éves férfinak lenne ellenére egy ilyen odaadó, szenvedélyes, 31 éves, szép nő. Tehát Orsi olvasod, mert fogod, tudd, hogy szerelmes vagyok beléd és valójában, pokolba az ilyen Józsi bácsikkal. Imádlak, gyere vissza hozzám, add vissza a gyermekeimet.


Ennyi elég is az erotikai hangzásból Ezt is csak azért írtam le, hogy érthetőbb legyen minden indok, amiért vágyakozok utána.

Reménytelenség végzetté válik

Szokásomhoz híven itt ülök a gép előtt és butítom magamat. Pár óra és megtörténik..A VÉG, a visszafordíthatatkan, bíróságra megyek, a távoltartás miatt. kiderült még a 9 éves fiamat is beidézték. Lassan telt ez az éjszaka, de hogy fognak telni távol az élettől, távol tőlük..Miért kell nekem egy örök vesztesnek lennem? Én tényleg, tiszta szívből szeretem Őt, a gyerekeimet és még amilyen hülye vagyok, Józsi bácsi "rémképével" is megpróbálnék együtt élni. Igazából megbocsájtani nem tudnám, de megtanulnék együtt élni a tudattal, hogy Medvécskémnek volt egy Józsi bácsija is.

Ismét én...

(Sajnos nem tudom hogy melyik blogot olvassák.)
Szép estét mindenkinek, először arra a hírre reagálok, hogy egy bizonyos kéttannyelvű iskolában (Neupest) milyen jókat mulatnak rajtam. Elismerem kedves hölgyek, kik közül páran már túl vannak válási hercehurcán,esetleg nem is egyen, tapasztaltak lehettek az élet dolgaiban. Nem hiszem viszont, hogy tapasztaltak vagytok olyanban, hogy milyen, a saját fiadtól hallani,"..anya külön szobában aludt Józsi bácsival.." (gyerekkel ne menjen senki lopni, idegen Józsi bácsikhoz) Megállt bennem az ütő, pedig tudtam, csak azt nem hogy a gyereket is odaviszi, valahova vidékre. Sajnos kedves Józsi bácsi a család nevedet még nem tudom, még! Mindenki nyugodtan eressze el a fantáziáját, miért is lehetett olyan jó, Medvécskémnek, Józsi bácsival és vajon mi mindent csináltak, együtt a gyerekektől távol..Hmm lehet hogy perverz gondolataim támadnak, az istenért, gyermekek is olvashatják, Jankovics tessék szépen visszafogni magadat..Igenis értettem, tisztelt lelki ismeret. Hogy fogom megmagyarázni piciny lelküknek, hogy anya miért aludt másik szobában egy számukra idegen férfival és nem apuval, ahogy szokta. Hogy magyarázta meg ki az az ember, talán potapuci, vagy ami én is voltam egyszer, "Pista apa" Na jó estemben Sanyi..Azért szeretnék még üzenni ennek a titokzatos Józsi bácsinak, hogy a malom lehet hogy lassan őröl, de mindig liszt jön ki belőle, csak kérdés nekem mennyi időm van erre.Tisztelt tanárok, a helyesírási hibáim vannak és kész, talán nem az a mondanivalója, de lehet hogy nincs is mondanivalója, mindenki egyéni joga.De visszatérve a kedves Gráciákhoz Lehet hogy nem csámcsogás, hanem együttérzés kellene az én medvécskémnek, mint amikor két igen kedves kolléganője a páromnak tanúsította a nagy semmit. Mi a csudát tudtok ti az igaz érzésről, csak a sok sunyi jó tanács megy részetekről, ez aztán a kellegalitás magas formája. Ezúton üzenem  ennek az oktatási intézmény Igazgató urának, mivel máshogy nem tudom. Higgye el nekem jól választott, Medvécske vezetésre termett, az hogy nem egybe megy hanem pro stück, hát istenem a neve adja.Remélem az én zavart németemet is megértik egy ilyen magasztos iskolában. Egyébként csak a nevével "játszottam", egyfajta blőd humor, ami angol humor is lehetne. Brrr. hosszúra nyúlt mint a rétes tészta. Ja és még kedves hozzászóló horgász , nem alapítok soha új családot, nekem a régi kell..Az ÉN medvécském és a két rosszcsontom..Medvécske SZERETLEK...

Mikor lesz vége?..

Mikor lesz vége a jajgatásomnak, mikor lesz vége ennek a rém álomnak? Nem lehet más, hiszen 10-12 év nem múlhat el csak úgy, hogy lecseréltelek és kész. Medvécske miben más Ő, miben jobb? (arra nem térünk ki..hmm, bár ki tudja) Miért, miért csak ezt mormolgatom, most is, könnyes szemekkel ezt írva. Nézzek tükörbe, milyen férfi az ilyen? Hát ilyen, egy szenvedő, elhagyott, megcsalt férfi, aki tojik a büszkeségre, tojik mindenre ami nem arról szól, hogy minden lehet a régi. Na jó valahol már sosem lehetne a régi, mindig a fülembe csengenének a szavai, amikor mesélte, mit csináltak. Ennek ellenére én ilyen hülye vagyok, csak az álmaim éltetnek még. Álmaim boldogságról, érzésekről, családról, vagyis róla.

Van még fokozat ? Mert remény az nincs.

Ma délután egyszer csak mindenestül beállított a családom és közölték hazajöttek. Madarat lehetett volna velem fogatni. Összevissza csókolgattam a gyerekeimet. Rajtuk is egyfajta örömféle látszott, esküszöm. Persze kérdezgettem, hol voltak, de a világos választ kerülgette. Egyszer csak mellékesen benyögte, voltak a barátjánál is és ott is aludtak. Ecsetelgette nekem, mennyire más volt vele, mennyire figyelmes partner és azt is hogy mi mindent csináltak. Kész voltam, a meglévő romjai a világnak omlottak össze bennem,Hosszú percekig összeroskadva ültem, erre szólt a telefon és hallom hogy egy 40 körüli férfi beszél. Teljesen megváltozott, miért vagyok még itt kérdezte és hívta a rendőrséget, na tessék, ujjabb cirkusz. Tehetetlenül vártam a rendőröket, nem tudtam mitévő legyek. Persze a rendőrök nem csináltak semmit, elmentek. Na erre ő mint egy fúria, ütögetett, ököllel, karmolt, rugdosott, majd amikor nyugtázta hogy megint nem lesz reagálás részemről, felöltöztette a gyerekeket és irány a kerületi kapitányság. Az ügyeletes tiszten rögtön láttam, együtt érez vele és engem egy szemétládának tart. Közölte velem hogyha akarok tehetek panaszt a párom ellen, mert a karmolások igencsak látszódtak. Nekem nem sár dobálás a célom, közöltem, hanem hogy a gyerekeim otthon aludjanak, mert ugyebár ekkor már este 9 volt. Szépen közölte velem, a páromnak mára intéznek szállást, mert segítséget kér.Engem ki hallgat meg kérdeztem, ki kíváncsi arra hogy a férfi utáni vágy miatt, este ráncigálja a gyermekeimet. Teljesen megszédítette az a férfi, nem ura tetteinek, nem tud gondolkozni és nem bírom belátásra bírni, hogy gondolkozzon. Elvesztette minden józan ítélőképességét. Sajnálom és sírni, üvölteni tudok tehetetlen kínomban. SZERETLEK ez miért nem elég, kínozni is kell, hogy milyen volt vele? Te ott fenn, akit istennek hívnak, miért versz?

Ez már a vég utáni állapot.

Tegnap késő délután megmutatták a pokolba vezető utat. Csöngettek és a rendőrök  hoztak egy távol tartási végzést . Ha titokban eddig reménykedtem is, nem teszem. Tényleg egy elfuserált alak vagyok.A baj nem jár egyedül, előtte döbbentem rá, hogy amit előlegbe kaptam, egy tízest, a melóból, elveszítettem. Mi jön még, tényleg lehet ezt fokozni még? Párom persze azonnal ítéletet is hozna, megállapítaná, hogy hazudok és nem elvesztettem, hanem eljátszottam a pénzt. Ennek most már semmi értelme nem lenne..Valószínűleg ez az utolsó bejegyzések egyike, hiszen sem az utcán, sem a pokolban nincs net.






  "..Szépek voltunk együtt, talán újra kezdhetnénk .."   ( Ezen talán már én is tudnék nevetni )                                        

Mazohista vagyok?

Rájöttem én tényleg mazohista vagyok, bár nem élvezem és mégis csinálom. Nem tudom pontosan hányadik gép előtt töltött éjszakám volt a mai, de sokadik. a napok egybefolynak így magányosan. Azon veszem észre magamat, hogy nem nézek tévét, de az utcára is muszályból megyek ki, mert munka kell, hiszen itt ez a sok vacak számla és fizetni kell. Tévét azért nem nézek mert mindig látni valaki boldogságát, az utcával ugyanaz a helyzet és én rohadtul irigy vagyok. Marad az hogy ülök a gép előtt és nézegetem a sok fényképet, ami rajta van. Nem kellene, fáj. Azok a rohadt emlékek csak tódulnak és szinte vinnyogva, nyüszítve ismételgetem a gép előtt, Medvécske gyere haza, hozd haza a gyerekeinket. sajnos a gép nem mond semmit, csak diázza a sok örömöt, mosolyt. Ez oda fog vezetni hogy tényleg belebolondulok és átsegít a gyávaságomon, segít "befejezni" ezt az egészet. Nézek le a 8. emeletről ahol "lakom" és szidom magam, milyen gyáva vagyok. Régebben amikor öngyilkosokról hallottam nagyképűen állítottam, gyávaság, menekülés. Most már tudom, az a gyávaság ha nem teszünk pontot egy reménytelen dologra. Gyáva vagyok mert arra várok hogy más segítsen, kilakoltasson, hiszen akkor marad az utca. Az utca ahonnan nincs tovább, hiszen pár nap és elvégzi munkáját a természet. Meddig bírja vajon egy magas cukros, étlen szomjan. Ő kinevetett amikor mondtam neki, hogy nem tudok nélkülük élni. Titokban kissé bosszúra éhesen, abban reménykedtem, legalább lelkiismeretfurdalása lesz majd ha ez megtörténik. Kissé misztikusan átfogalmazva, szellemem örökké kísérteni fogja. Most már tudom, hülyeség, hiszen aki ilyeneket tud csinálni, hogy feljelent koholt vádak alapján, annak nincs ilyen, hogy lelkiismeret furdalás. Tehát jövőbeli szellemem csak a pokolba fog kísérteni. Na persze miért sikerülne az a túlvilágon, ami az életben nem sikerült, mellette maradni ? Tényleg kezdek bekattanni. Tavasz van, a szerelmesek ideje, hurrá, csupa öröm az élet. "..Olyan rossz így nélküled, elviselni nem lehet. Gyere vissza hozzám, várok rád. Sötétségben élek én, sehol sincs egy kis remény.."

Reménytelen reggelek sora

Ekkor még nagy volt a  testvéri szeretet és még Ő is szeretett engem.
Ma már állandóan civakodnak a kicsik, Ő meg utál engem, mást szeret..

Ujjabb nap..

Ma végre tudtam vele beszélni telefonon, de nem volt benne köszönet.Még reménytelenebbnek látom ezt az egészet, ha lehet még fokozni.Akkor sem adom fel az álmaimat, amíg élek.

Nem tudom hogyan tovább..

Hétfő hajnali 4óra 40 és nem alszok. Összetörtem ülök a gép előtt és nézek ki a fejemből. Esküszöm nem bántottam, voltak keresetlen szavak, de semmi több.Tényleg ekkora bűnt követtem el ? Tanácstalan, tehetetlen vagyok.Anya otthonba ment ? Nem hiszem hogy a férfi befogadta volna 2 gyerekkel. Csak reménykedek.Medvécske miért büntetsz ? Tudod nagyon jól, hogy utánad nincs életem, csak gyáva vagyok siettetni. SZERETLEK, szeretem a gyerekeimet. Ki lehetett az a jóakaró aki telebeszélte a fejedet ilyen szinten. Délután már a vonaton ültél, hazafelé és szó sem volt erről. Gyere haza ez az otthonod, az életed.

Megtörtént amitől féltem.

Vasárnap este van és megtörtént, nem jöttek haza..Beleőrülök, ez nem lehet igaz. A telefonba csak annyit mondott, nem mer hazajönni, félti a gyerekeket. Tőlem ?! Esküszöm nem bántottam, nem bántanám. Miért is tenném, hiszen szeretem. Kicsi Medvécském, ne csináld ezt velem, SZERETLEK

Szerelem, hiúság, pofára esés, reménytelenség stb.

Akkor elkezdeném..:
Sokféle blogba beleolvastam és elképesztő mennyi mindent megosztanak az emberek másokkal. Valami ilyesmi jutott az én eszembe is, ez lett belőle..
Magamról: 47 éves múltam, van 8 gyerekem, mégis kegyetlenül magányos vagyok. Nem volt ez mindig így, de,,mindenki a saját sorsa kovácsa” hogy ezt az elcsépelt bölcseletet idézzem.
Új időszámítás számomra 12 évvel ezelőtt, 1998 tavaszán kezdődött. A Március 15 téren „dolgoztam” és egy ideiglenes árusító standon felfigyeltem az eladóra egy fiatal, szemrevaló lányra. Eleinte csak néha odamentem hozzá, valamiről pár szót váltottunk és ennyi. Ekkor én egy idegenvezetővel éltem már 3 éve együtt, volt egy közös fiunk is, de a kapcsolatunk kihaló félben volt, mivel a hölgy igencsak lebukott előttem, hogy más férfiakat is kegyeibe fogad. Mulatságos közjáték hogy a saját pici lánya buktatta le egyszer, mondván „anya XY bácsival csókolódzott” (Hiába a gyereknél nincs őszintébb teremtés)
Közjátékként ennyi. Egyre többször mentem oda a csinos lányhoz, egyre semmitmondóbb témákkal. Kiderült, hogy 19 éves múlt, ami igencsak megrémisztett, hiszen én 36 múltam és vadnak tűnt az ötlet, lehetne köztünk valami. Mikor este bezárt mindig igyekeztem neki a cuccokat lehordani egy raktárba, egyre aktívabb voltam. Elszántam magam és megkérdeztem, volna e kedve velem moziba jönni, de lehet, hogy csak úgy randira hívtam, nem lényeges. Igent mondott, megbeszéltük, hogy dolgom van, de ha végez, várjon meg és együtt tovább megyünk. Én a megbeszélt időre odamentem, de kicsi „medvécske” nem volt sehol. Vártam vagy fél órát mire felfogtam felültetett. Jól kezdődik gondoltam. Másnap bevallotta, megijedt tőlem, ezért nem várt meg. Így kezdődött a mi Love Story-nk
Él bennem az első csók, az első ölelés, együttlét.. Tapasztalatlan volt és mégis annyira önzetlen, odaadó.. Volt dolog amiben meglepett és voltak dolgok ami alapján lehetett tudni nem hazudott a „statisztikáját”illetően. Nem tudom szavakkal leírni, de egyszerre volt tapasztalatlan,odaadó,önzetlen szerető..Én nem panaszkodok a statisztikámat illetően, de olyant mint ő nem ismertem még.
Erősen bennem él, amikor először bemutatott a szüleinek, látszott az édesanyján a megbotránkozás, rosszallás a koromat illetően.Az édesapja elég normálisan fogadott. Telt az idő és az idegenvezető párom nemes egyszerűséggel eladta a lakást ahol laktunk, így mennem kellett. Itt- ott laktam egy ideig. Párszor náluk aludtam, ami még jobban kiverte a biztosítékot az édesanyjánál. Na persze az sem volt egyszerű eleinte nappal voltam vele, amikor senki nem volt otthon, de volt egy szép nagy kutyájuk,brrr,26 nm-en.Mindig attól féltem, hogy a hangokat hallva a kutya azt fogja hinni, bántom a gazdáját és nekem annyi. Egy szép óriás snaucer, ecsetelnem nem kell jobban. Egyszer csak beteg lett a kutya és elhunyt. (Nem mérgeztem meg)
Ő egyetemre járt közben, a kis értelmiségi, nem úgy, mint én a szakmunkás végzettségemmel, amibe később bele se szagoltam. Egyszer jött a nagy ötlet, mi lenne, ha odaköltöznék. Szegény szülei, belenyugodtak, pedig kis „medvécskémet” az édesanyja igencsak óvta tőlem. Most már tudom, hogy igazad volt Ida, aki olyan voltál nekem, mint az anyám. Közben mi átköltöztünk egy szemben lévő lakásba Megtörtént a csoda és a drágám terhes lett, majd 2001-ben megszületett Lóránt nevű fiunk. A név miatt volt háború, mivel én azért ragaszkodtam a Lóránt névhez, mert az apámat hívták így és nem sokkal ezelőtt elhunyt és „após” ezt szívére vette. Szegény szülei elég hamar elhaláloztak, alig 1 év eltéréssel. (Nem én miattam..) Nem érhették meg a 2 unokájuk születését, Dávidét, aki 2005-ben született. Közben voltak köztünk viták súrlódások, veszekedések, mert én igencsak könnyedén vettem az életet. Elég sokat kerestem, könnyen jött pénz könnyen ment el. Mi tagadás, játékgépeztem. Most is állítom nem szenvedélyből, hanem először kikapcsolódásként, majd feszültség levezetésként.(Senkinek nem ajánlom, undorító) Természetesen hordtam én haza pénzt, de bizonytalanul, nem számíthatóan. Egyre jobban kezdett az a bizonyos pohár betelni. Ekkor már nem kerestem annyit, de mindig dolgozott az átkozott „véletlen” és valamiért összevesztünk, én meg akkor azért is bementem a fizetéssel a játékterembe, be a gépbe és nagy téteken „vertem” Természetesen eközben az Ő keresete ment a rezsire stb.Röviden Ő tartott el egy 17 évvel idősebb herét. Tudom, hogy minden szenvedély beteg talál kifogásokat, megmagyarázza miért, valahol én is. Hol volt már részéről a nagy szerelem. Ráadásul olyan környezetben dolgozott, ahol látta, hogy élnek hozzá hasonló korúak, lakás, kocsi stb. Érthető azt hiszem. Tényleg sokszor fogadkoztam, megváltozok, de veszekedés, ideg és a fizetés végállomása a játékterem. Eljött így 2008 májusa és ő közölte velem belezúgott valakibe, az akkori főnökébe. Na, a fejem aztán ezzel a vízbe lett nyomva, nem kaptam levegőt. Ráadásul egy e-mail ját is elolvastam, amiben egy barátnőjével közölte „..A párkapcsolatom már nagyon régóta halódik, talán most ki tudok lépni belőle,sok-sok év után újra szerelmes vagyok, de sajnos ez egyenlőre viszonzatlan, bár részemről is nagyon friss..” Sokatmondó a válasz is erre „.. Először zárd le a régi kapcsolatot! Az istenre kérlek, addig ne menj bele másikba, mert rosszabbat kapsz mint a régi..” ( Ezt őrzöm kinyomtatva) Ekkor kattantam be először igazán,letettem a lakáskulcsot, mobilt, magamhoz vettem 500 Ft-ot, vettem 2 üveg olcsó bort és berúgtam, mint a csacsi. Másnap a rendőrségről engedtek ki, szépen néztem ki. Hazamentem becsöngettem, de nem engedett be. Ekkor én már erősen cukros voltam és tudtam, pár nap étlen-szomjan és kóma Sajnos nem voltam elég bátor, végigcsinálni. Persze a ház körül kolbászoltam, fogadkoztam neki, megváltozok, de ő hajthatatlan maradt. Ez így ment 3 nap mire megelégeltem és mivel életvitelszerűen itt éltem egy ideje, hatóságilag be kellett engednie. Innen már soha nem lett köztünk semmi a régi. Féltékenységek, vádaskodások a részemről és veszekedések sora. Nem volt hova mennem, ahogy most sincs és ez az elviselhetetlenségig fokozódott, mígnem 2 hónappal ezelőtt valami igazi féltékenység lett úrrá rajtam, egy késői órában érkező telefon hívás miatt. Természetesen Ő ez alatt korrekt volt velem és elmondta, 2008 májusában lezárta velem a kapcsolatot és így joga van mással ismerkedni. Hozzáteszem, hogy szerencsére tettlegességig nem fajultak a vitáink, bár ez sem lényeges. Közben minden lehetséges lezajlott, Gyerekelhelyezési per, gyám ügy stb.Én meg az igazi pofonok hatására megváltoztam, nekiálltam minél több terhet levenni a válláról. Takarítottam, mostam, főztem, a gyerekekért elmentem, stb.. Egyszerűen papucs lettem, egy pojáca, aki lesi minden szavát Látszott tetszik neki a dolog, élvezi, de nem hatja meg. Közben folyamatosan könyörögtem neki, hogy egy utolsó, igazi esélyt adjon nekem. Kb. 1 hónapja valóra vált a rémálmom és nem jött időben haza, amikor végre felvette a telefont, közölte nem egyedül van, de 1 óra múlva hazaér. Kést mártott a szívembe a rádöbbenés. Persze vita hegyek, mikor hazaért. Következő héten ismét eljátszotta ezt és én tehetetlenségemben sírtam. Így teltek a napjaim, felriadtam álmomban, hogy zokogok, mentem az utcán és hülyének néztek az emberek, mert sírtam. Nem kívánom senkinek az érzést, ahogy elképzeltem más karjaiban, egyszerűen az érzést hogy mást szeret. Tegnapelőtt, csütörtökön volt a finis, megint nem jött haza. Kiborult a bili és állat voltam, nem tettekkel, szavakkal. Minden volt csak kedves nővér nem. Reggel a munkahelyén egy iskolába, ahol belső ellenőrként dolgozik, a kollégái előtt folytattam. Nála is betelt a pohár, rendőrökkel jött haza, akik közölték, becsületsértés miatt feljelentenek és elindítják a kényszer-kilakoltatási eljárást, mivel ebben az önkormányzati lakásban én nem tartózkodhatok. Ekkor már rádöbbentem tettem igazi súlyára, de nem tudtam meg nem történtté tenni. Később hiába könyörögtem neki bocsánatért, hogy lehetetlenné tettem a munkahelyén, mindenért. Hajthatatlan volt, sőt hivatalosan megtiltatta, hogy elhozhassam a gyerekeimet az iskolából, óvodából. Ami még volt ebből a világból bennem, az is összeomlott. Délután leutaztak a barátnőjéhez a gyerekekkel, aki történetesen az én édestestvérem, a hugom.Hahaha Most itt vagyok, várom a kilakoltatást és tudom nincs tovább, mert én tényleg nem tudok nélkülük tovább létezni. Későn érő típus vagyok 47 évesen döbbentem rá dolgokra. De tényleg nincs tovább, bár önmegsemmisítéshez gyáva vagyok. Mindig azt hittem az a férfias dolog, ha mindent könnyedén veszünk. Az a férfias, ha nem sírok, ha nem mutatok érzelmeket túlságosan. Ha valaki ugyanígy, vagy hasonlóan van, tanuljon ebből. Merje sokszor mondani”szeretlek” merje éreztetni. Felteszek néhány képet, tudom személyiségi jogok meg stb., de tisztelt hatóság nem érdekel, már nem lehet tőlem semmit elvenni. Azt is elárulom, nem véletlenül írtam „Medvécske”
Ő azt mondja, hogy én a 26 nm-hez ragaszkodom, de ez nem igaz. Én a családhoz ragaszkodok, az érzelmekhez. Ahhoz hogy valaki várjon otthon, a gyerekzsivajhoz,a gondoskodáshoz, törődéshez, mindenhez, amit egy társ, család adni tud. Nem mentség, de ezt nekem nem tanította senki, nem tanultam meg hogyan kell megbecsülni az élet ajándékait, egy ilyen odaadó, önzetlen fiatal teremtést, aki mellettem vált felnőtté, mellettem ért nővé. Nem tanultam meg hogy mi a család, mi az hogy felelősség, stb..Tisztelt „tanító, megtanultam a leckét, megértettem. Most már késő, elvesztettem, nincs tovább. Nevetséges, de ezt is szünetekkel írom a sírás miatt. Nevessen mindenki, akit mulattat ez a tapasztalat, de akit „talál” gondolkozzon.(Kéretik a helyesírási hibákon nem mulatni) Most várom, hogy holnap este (vasárnap) legyen, akkor jönnek haza.

2010. április 17.

Kicsit nosztalgiáztam és újra átnéztem az első bejegyzésemet..Siralmas, de igaz. Azóta nem változott semmi, csak Orsibaba utálata lett mélyebb.Talán még annyi, hogy könnyek nélkül tudok írni.. (Direkt írom más típusú betűvel) Az érett nő is érdekes fogalom lett nála a biztos fölény tudatában. Fogalmazás kérdése édesem, mert nem te nyertél, hanem én veszítettem, bár a végeredmény ugyanaz..Azt a mostani apát ismerik a gyermekeim, a két ördög, a "régi apátokat" ahogy te neveztél édesem, nem fogadják el, nem szeretik. Kis politika ugyan, de köszönet ezért ennek a "gyerekbarát" kormánynak. Hiszen a csúnyán nézés is bántalmazás. Kiványcsi lennék hogy nevelkedtek ezek az emberkék..