Életem..

Vagyok, élem az életem,
életet amit hagytál nekem.
Te új életet mással kezdtél,
rólam örökre elfelejtkeznél.

Elfelejtenél ha tehetnéd,
emlékeink örökre temetnéd.
Temetnéd a gyönyört, vágyat,
kiáltanék, de torkom kiszáradt..

Emlékeimbe vadul menekülök.
a rideg valósággal szembesülök.
Látom érzem vad gyűlöleted
érzelmeim hidegen érnek téged.

Szerettelek őszinte szenvedéllyel,
mulhatatlan, tiszta érzelemmel.
Szivem szakad meg, ha néha látlak,
egyszer megöl majd a vágy utánad.

Nekem nincs más csak az emléked,
ölelésed nélkül mond hogyan éljek?
Érzésektől vágyaktól mit reméljek
ha érzelmeid nélkűl kell hogy éljek?

Értelmetlennek tűnő kérdések,
válaszokat tőled már nem remélek.
Nics válasz miért hagytál el,
mert a családunk amit ezzel rúgtál fel.

Megcsaltál, börtönbe zárattál. velem
12 évet gyűlölettel zártál.
Új társat, szerelmet választottál.
engem az életedből kitaszítottál.

Szerelmedet már csak álmodom,
magamat emlékekkel kínzom.
Hiányod enyhíteni csak te tudnád,
ha szerelmünket nem megtagadnád.