Most sírjak vagy nevessek ?

  Tegnap érdekes élményem volt. A 6. X-be léptem. Elég vegyes érzés volt, de a fájdalom, tehetetlenség volt nagyobb. Persze mit is vártam gyermekeimtől? Józanabbúl átgondolva mit is vártam.Ismerősök, rokonok közűl köszöntöttek, de gyermekeim közül egyik sem. Egyiknek sem jutott eszébe, ez nem semmi. Igaz van lánypm aki üvőltötte nekem, nem vagyok az apja, papírja van róla. A legnagyobb, Krisztián gyermek a magad 37 évével, helyetted is szégyenlem magamat. Ember vagy, csak ilyen.. Igaz van még 7 további. Szót érdemelsz még te is ifjabbik, az elektromos BMW-vel. Jó nevelésed van elismerem. De kérdem én, milyen ember vagy? Degradál a csöves apádat felhívni, felköszönteni ? Miért foglalkozok én ilyen bagatel dolgokkal ? Na ti 2 legkissebb ? Legjobban a legkissebb bánt, Dávid, le sem szarod a pofámat. Ekkora a bűnöm amit elkövettem ? legalább tudom, senki nem lesz ott, amikor belemossák a szökőkútba a poraimat. Abba is hagyom, már hányingerem van. Gyermekek gyermeki gondolatok..Előbb utóbb lesznek megbánt dolgaim, de késő..

Változik az álláspontom...

Telik az idő és az én véleményem, hozzáállásom is változik.. Anyák az életemben, Manu, Tünde, Ágnes, Orsi.. titeket hibáztattalak sokáig mindenért, de ez nem így van. A gyerekek nagyok lettek, hiszen a legkissebb is 17. Kérdem én miért hibáztatnám már a nőket, akik tehetnek a nevelésről, hogy állatnak, balféknek állítottak be a gyerekek előtt, de azóta évek teltek el. Kérdem én, egy 37 éves férfi ember nem jut el odáig, hogy legalább elém álljon, beolvasson nekem ? Ugyanez érvényes a többire is , hiszen 33, 32, 29, 28, 25, 21, 17, évesek. Én vagyok rossz felfogású? Hogy lehet az, hogy egyiknek sem jut eszébe, lehet hogy szóba lehetne állni velem? Min is meditálok, ugye senki nem érti..Ez a blog elhajlott a személyes rinyálásom felé? Szerintem érthető, hogy szarok mindenki véleményére, mert nekem nem fér bele ez a hozzáállás, a gondolkodás menetembe..Az emlegetett anyák olyanok amilyenek, de mindent már nem rovok fel nekik. A gyerekek felnöttek, saját magukért felelnek. A hozzáállásukat befolyásolhatja a korábbi nevelésük, de mindent nem foghatok arra.  A 8 gyerek közül 1 aki valamelyest szóbaáll velem, de azt nem állítanám, kiváncsi rám. Én megtettem a közeledő lépést, de ha nem megy, hát leszarom. Marad statisztika.. Szomorú, de ez van, ezt dobta a gép. Nem tudom már ezt ragozni, nem is kell. Az lesz a sorsom, mint édesanyámnak, halál után önkormányzati temetés, hamuvá vállás, egy szökőkútba szórás..a pap lehet hogy az én nevemet eltéveszti.. Szerintem ez az utolsó írásom erről a témáról, mert hiába való, felesleges.. Ezek szerint én látom, értelmezem a dolgokat rosszul. Sajnálatos ez, de nincs mit tenni.. Ez a mai korosztály, tisztelet a kivételnek, de ők meg erősítik a szabályt.