Egy karácsony, megint..

Idèn lusta voltam, vagy nem annyira depis, de nem mentem el a zarándok utamra. Ennek biztos örült Orsibaba ès Csírácska fèrje.

Kevés szó Krisztián fiamról is..

Keresgéltem a múlt héten a neten és kíváncsiságból beírtam Krisztián Jankovics (A legidősebb fiam) adott ki egy pár találatot, de találtam egyet: Team infoscreen, ott találtam egy tagot, akiben felismertem a fiamat.

Krisztian Jankovics

Position: Systemadministrator Pozíció: System Administrator 

Aki ismer, döntse el maga. Nem csak a vér szava, de a puszta szem is eldöntheti. Írtam neki egy emailt, remélve hogy válaszol, de nem. Érthető, ha éveken át csak azt hallotta, milyen szemétláda az apja. Ez a szöveg szól annak a "bátor indiánnak" is, aki egyszer, "anonim" írta, hogy ismeri a Manut és szívesen segít neki, engem börtönbe juttatni. Milyen érdekes, hogy mindenki csak az egyik felet hallgatja meg és máris kész az ítélet. Nem vagyok szent, de nem ilyen állat. Látatlanból állítom, hogy ő sem mesélt el sok mindent a Krisztiánnak. Egy viszont tény, ha egy 29 éves ember nem jut el odáig, hogy egy beszélgetés lehetőségét megadja nekem, ott már nem csak az édesanyja a hibás.

 

 

"..Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni..."

Mi ez depresszió, vagy düh? Egyszerűen, unalom és sima kifejezése a tehetetten dühnek..Ideges lettem attól, hogy egy helyben topogok, nem jutok semerre. Ezt már nem foghatom Orsibabára és arra a csíra férjére sem. Nagyon lassú ez a víz, ami partot mos. Kicsi fiam még a Facebookjáról is letiltott. Valami azt súgja nem magától. Az illetékes gyámügy elutasította a beadványom, mondván nem illetékes, előtte a bíróság is ugyanilyen indokkal. Csodálkoznak, hogy vannak akik a maguk kezébe vesznek dolgokat? Na de még mindig nincs vége, csak tennem kell Orsibaba szavával élve, hogy azzal a f.rázó, csíra férjeddel igenis megismerjétek a vereség fogalmát, tennem arról, hogy ne érvényesüljön az a fene jó kommunista befolyása és igenis nekem legyen igazam, vagyis az igazság, az emberi jog érvényesüljön.. Rövid az időm ezért most szünet..

Ne reménykedj, vagyok..

Unaloműzés, lehet! Kicsi Orsibaba és becses férj urad, te Csíra, nehogy örömtáncot járjatok, mert vagyok! Ne ijedjetek meg, ez még nem az "alamuszi macska nagyot ugrik" csak jelzem, hogy vagyok, létezek.. Sok minden történ legutóbbi bejelentkezésem óta, például egy a bíróságra beadott gyermekláthatás meghatározására irányuló kérvényemet továbbították az svábfalu illetékes gyámügyére, melyre kaptam választ:" Értesítő végzés felkiáltással, melyben mindkét gyermekemre külön lappal (!) Értesítenek minden illetékest: H. Józsefné D. Orsolyát és jómagamat, hogy az apai kapcsolattartás szabályozása ügyében megindult az eljárás. Felhívják a figyelmet, hogy az ügyintézési határidő 21 nap (!) (a határidő kezdőnapja: 2014.09.17. Ma Október 20.van.(!) Ennyire rossz vagyok matekból? Számoljunk csak: A 09.18-án írt végzés postai bélyegzője 09.23 (!?) akkor 09.17+21nap=10.08.+5nap számítva azt az 5nap postára adási sebességet (?), akkor is 10.13, ami 7 nap plusz a jelzett határidőhöz képest, ja és a végzés még sehol.. Vannak érdekes dolgok komoly ügyintézéseinkben. Érdekes annak idején egy távoltartási végzés 2 hét alatt meg volt (!?) Persze ezeket a csodálatos határidőket neked jobban kell ismerned Orsibaba, hiszen te is a "gépezet" része vagy, te is önkormányzatnál dolgozol.. Erről elég is ennyi, hiszen csak idő kérdése és lesz válasz, de szerintem lottót kellene kitöltenem, mert szinte biztos, hogy semmibe veszik az alanyi jogaimat, hiszen a törvény nem én vagyok.. Minek is boncolgatom ezt a dolgot, mindig odajutok, a törvényhez, vagy amit annak neveznek. Törvény, alanyi jog az hogy egy apának joga van kapcsolatot tartani gyermekeivel, de az élet, demokráciánk tökéletesen megcáfolja ezt. Nézzük mihez is van jogom, nekem egy állatnak minősített édesapának? SEMMIHEZ, ahhoz hogy kussba maradjak, hogy csendben tűrjek. Védjük a családot, de kitől kell megvédeni az én gyermekeimet, Tőlem, mert nincstelen vagyok, mert merek ragaszkodni, ennek hangot adni? Nem mártíromkodok, csak tele van a t....m ezzel az egész tehetetlenséggel. Legnagyobb fiam Krisztián, aki 29 évesen nem jutott el arra a szintre, hogy talán megérdemelne az apja egy beszélgetést. nem kell csodálkoznom, hiszen az édes anyukája S. Manuela csak azt hangoztatta neki, milyen állat is vagyok én. Szemében én vagyok a felelős, mert cukros lett a fiam. van egy rossz hírem sváb nagysága, nem 1-es, hanem 2-s típusú a cukorbetegségem. Egy a lényeg nem rokkanok bele, ha nem jut el a fiam a gondolkodásig, marad a statisztika.. Na de ne álljak le a dühömben, a tehetetlenségtől, hiszen ott van még tirpák nagysága is, a 4 gyermekemmel. Alex el van, még szóba áll velem, de a nagy lányom Szabina, az egyik unokámmal, nem. Tündike meg az amivé az édesanyja és testvérei tették, Aztán ott van még kicsi, emlékeimben mosolygós arcú Timi lányom is, aki kisebbik unokámat tolva, szótlanul megy el mellettem. Tényleg ennyire nem örököltek semmit belőlem. Érdekes én tiszteltem az anyámat, 30-40 évesen sem mertem olyan hangot megengedni vele, mint az én gyermekeim tizenévesen.. (hm.. ez genetika kérdése, vagy értelem) Ilyent mer kijelenteni az apjának, hogy megöllek? Nem semmi. van számodra is egy rossz hírem kicsi lányom, anyádnak sem sikerült, de ne legyél ennyire tirpák. Külön sajnálom, hogy ilyen "tedd ide, tedd oda" apja van az unokámnak. Nem azt, hogy cigány, hiszen anyáddal ellentétben nekem semmi bajom a cigányokkal, hiszen több rendes cigány nemzetiségűt volt szerencsém ismerni, mint magyart. Szerintem anyád is elgondolkozik azt a bizonyos szúrás óta. Kicsi lányom még kijelentette nekem, hogy van annak a gyereknek nagyapja. Talán arra értetted, aki anyádat "kezeli"? Szerintem a biológiát is át kellene venned, mert a kóterben nem sikerült. Elismerem, azt a kis jövevényt is sajnálom, mert ha anyádra hasonlítasz, meg fogja ismerni a kótert gyakorlatban is. Egy kicsit bízok azért abban a fiúban, remélem ő felelősség teljesebb. Sajnos abban biztos vagyok, rajtad Timi kislányom, nem fog múlni. Talán kegyetlenség ítélkeznem felettem, de előttem anyád a mérv adó, aki megesküdött annak idején, hogy egy gyermeke sem kerül intézetbe, ezzel szemben 2 gyermeke ismerte meg a kótert belülről is. Na de lépjek tovább: Ágnes asszonyság..Sanyi fiam szóba áll velem, bár sajnos nem keresi a kontaktust, vajon miért. Nos ez nem jó említés, hiszen ő tudom hogy, jó kezekben van és ember lesz belőle, szavam nem lehet rá, csak hálás lehetek. Elérkeztem hozzád Orsibaba, hiszen szégyen, vagy sem de ez fáj a legjobban. Fantáziára bízom, milyen érzés más honlapon lesni, hogy valamit lássak  képet, halljak a valamit fiaimról.
Sűrűbben kellene ezt csinálnom, a gőzt így kiengedni..

A "semmi" bonyolítja a gondolkodást..

Hiába kerestem, az egész szerverét megszüntették a Blogol.hu-nak, a csuda vigye el. Most már csak írott formában van meg a bírósági anyag között. Na meg minden bizonnyal csírácska tanár úr és neje őrzi azokat a sorokat.. Ismerem orsibaba az idevonatkozó szövegedet:"..Azt hiszed otthon te vagy a téma.." Ha nem is a fő, de arról sikerül gondoskodnom, hogy legyek téma.  (Tudod szívem, passz ide-oda..) Na de azt beláthatod szívem, hogy egyre kevesebb gondot okozok neked és drága, csíra uracskádnak. (vagy?"Alamuszi macska..?) becézgetem azt a csírát, pedig nemes egyszerűséggel hívhatnám annak is ami, egy köcsögnek, de az olyan vulgáris és nekem jó nevelésben volt részem. "..Az utca nevelt..)

    Valamiért olyan jó kedvem van, vesztem érzem? Ne reménykedj, de "a remény hal meg utoljára" Ugye csírácska? Eszembe jutnak Orsiba megint a szüleid, főleg édesanyád, mivel június végén voltam a temetőbe. Semmi meglepetés nem ért, ugyanolyan elhanyagolt volt, mint régebben is. Tényleg csak én járok ki hozzájuk, nem érdemelné meg, főleg anyád, hogy néha tiszteleted tedd? Helyetted is szégyellem magamat. Nem ezt érdemli a nő, aki neked szentelte az életét. Azon nem csodálkozok, hogy a baka bátyád nem látogatja az apját, de te miért nem látogatod az édesanyádat, aki annyira szeretett tégedet. A csíra is ennyire tiszteli az édesanyja emlékét? Lefogadom, anyósodat gyakrabban látogatod. Netalán kommunista eszme, hogy az elhunyt emberek nyugodjanak békében, ne zavarjuk holmi tisztelet adással? Ez sem stimmel, hiszen a Facebook fiókjában nyíltan vállalja Lenin emlékét. Hiányolom, hogy Kádárról nem tesz említést..

 

Mondanom sem kell, az  1. az érkezésemkor készült, míg a második később. Nem is kell szerintem részleteznem. Részemről a tiszteletadás megvolt. Esetleg valaki másképpen gondolja? Esetleg te Orsibaba? Tudom, uracskádnak más a véleménye, de őszintén, rajtad kívül van aki nem szarja le? Eleget foglalkoztam már veletek? Egyenlőre, hiszen nincs pont az íre..                                                                                                       

52 évem elszelelt...

Tudom az 52 nem kerek szám, de önmagamnak megér egy "misét". Reggel arra riadtam, hogy gondolkozok. Mondanom sem kell, rögtön leizzadtam, hiszen megerőltető volt, az én képességeimmel. Komolyra fordítva, amennyire lehet: Mi minden volt, ami idáig vezetett. Elfogult lettem önmagammal szemben, vagy csak kritikus. Visszamentem az időbe 1998 nyara, amikor is egy lány a Mátyás pince falánál souvenirokat árult. Egy mindig mosolygós lány, aki könnyedén tudott, jóízűen nevetni. Ugyanaz aki amikor megkérdeztem, hogy megvár-e, igent mondott, de megijedt és nem volt a megbeszélt helyen. Ne építsünk a múltra? Van benne valami, ezért inkább arra vagyok, lennék kiváncsi, hogy mitől lesz valaki ilyenné, mint Orsibaba. Közben szomorúan vettem tudomásul, hogy a blogol.hu-n írt blogom eltünt, mivel a blogol.hu bezárt. A csuda vigye el. Különös de igazából bosszúvágyam nincs, de azért az igaz, nem szeretek senki adósa maradni.. Őszinte akarok lenni önmagamhoz és belátom, komoly szerepem volt abban, hogy a dolgok idáig fajultak. Nem ellentmondásként, de egy biztos, ezt nem érdemeltem, így.. Hogy önmagamat ismétlem? Mi újat is mondhatnék 52 évesen?  egyéni megemlékezésem..  Tovább inkább magamban "sírok" Na persze, el ne felejtsem, csíra uraságnak is ma van a születésnapja, igaz, neki az 57.!

Remény múlása...

Nem láthatom szép arcodat,
mosolyod, emléked megmaradt.
Hallani vélem kedves hangodat,
hiányodtól szivem megszakad.

Álmodtam veled jelent jövőt,
mostanra átkozhatom az eljövendőt.
Szerelmünk reményem multé vált,
ezen nem változtat remény, okoz halált.

Van új a nap alatt?

Röviden egy újabb seggreülést: Olvasgattam minap a Facebook  oldalamat és meglepődve láttam piciny lányom bejegyzését:"..még 1,5 hónap és kezembe foghatom a kislányomat.." Hirtelen nem is értettem, többször elolvastam. Ez igen, megint egy unoka, akiről "másodkézből szerzek tudomást, hiszen M. Szabina lányomnál is így szereztem tudomást. Most meg pici lányom, M, Tímea, aki 20 éves. (Azért M.betűvel kezdődik a nevük, mert szerintem tirpákocska édes anyukájuk  még mindig férjnél van, idestova 21 éve és ebből 21 éve nem él az illetővel. Aranyos és hűséges.. Vissza piciny lányomhoz: Felhívtam a kedves édes anyukát, M. Mihályné Sz. Tündét és rákérdeztem, hogy mi igaz ebből. Első reakció, lecsapta a telefont, én konok ember lévén, újrahívtam és megint rákérdeztem, a válasz minőségi volt, tömören, mi közöm hozzá... Nem húzom, kb 6-7 telefon lecsapkodás (tudom, mobilnál gombkinyomás) eljutottunk a tömören kifejezett, mi közöm hozzá és van már valaki, akit elfogadnak nagyapának.. Elismerem stílust váltottam és orális ajánlatot tettem neki és az említett illetőnek is, mondván szarok én rá kivel izél, de ezek a gyerekek az enyémek, nem a pöcsfej csinálta, talán ennyi jog megilletne, ha már trükkösen sikerült a lakásomat annak idején elcsakliznia.Nem hazudtolta meg Tirpák mivoltát, hiába, aki paraszt, az is marad, hiába engedik be a városba. (ez egyfajta hasonlítás, nem megkülönböztetése a vidékinek és a városinak) Annak idején nagyszerűen beadta Timi lányomnak is a sztorit, hogy én romlott csokit vittem neki és a 3 testvére mellett csak ő lett beteg, az általam vitt romlott csokitól. Aranyos. Na de úgy látszik, én ilyen hölgyeményeket fogok ki. Példa S. Manuela, Orsibaba.
Bennem van a hiba, nem tudok választani, bedőlök a látszatnak, naív vagyok. Tirpákijának is hiába adtam teljes jogú apai nyilatkozatot, melyben igazoltam, hogy Szabina, Alex, Tünde, Timike, az én gyermekeim. Arra használta fel, hogy kirakathasson a lakásomból. Hiába na, törvényeink totál családbarátiak, főleg amikor példát akarnak statuálni és minden maszlagot bevesznek, még ha bebizonyítom az ellenkezőjét, akkor is. Ugye édes szívem, Orsibaba, te hűség mintaképe, te kis köztisztviselő. Látod drágaság, te vagy az alfa és az omega is, hiszen minden út hozzád vezet, rólad is szól. Jó, viccet félre, most inkább tirpákia tündéje idegesített fel. Inkább a tehetetlenség, hiszen semmi esélyem, hogy legalább az unokáimat ismerjem. Ez van, ezt dobta a gép..Remélem tirpák Tünde jól érzed magadat Bivalybasznádon, ahol vagy és ahova való vagy. Ennyi.

Húsvét utáni "rinyálás"

Nem is értem miért nagy "wass ist dass" ez a húsvét. Lehet hogy csak írígy vagyok, mert nekem ugyanúgy telt, mint a többi. Elnéztem hogy mások hogy ünnepelnek és belátom hogy bennem volt a hiba amikor nem tulajdonítottam jelentőséget ezeknek a napoknak. Nosztalgikusan nézem a régi fényképeket, ahol Dávid, Lóci kis öntözőkannával ébresztettek Orsibaba. Most már ezeket a pillanatokat nem láthatom, nem élhetem át. Késő bánat, de ez van. Gyűlölnöm kellene mindent, ami rád emlékeztet, de nem tudom és igazából nem is akarom. Ilyen az amikor egy ember rádöbben a hibáira, tévedéseire. (csíra ne örülj, "annyira" nem vagyok magam alatt!)Tudom hogy nyomtatásba kerülnek soraim, de ennek ellenére biztosítalak köcsög, alias H.József díszpinty tanár uraság, meg fogom találni a módját annak, hogy ne érezzem magamat ennyire az adósodnak. Remélem van bennem valami a szerb vérből. Tombolással egybekötött rinyálás? Ahogy tetszik... Na de ideje lenne már valami értelmeset kitalálnom, mert ez így nagyon lapos, semmitmondó. Elgondolkozok néha, hogy tényleg ennyire nem találok fogódzkodót rajtad? Hmmm. Talán az idő segít. Látod Orsibaba, pedig én is szívesen meglocsoltalak volna. Láttam a képeket a gyerekekről, szépek. (Vicc hogy csak így láthatom őket, de már ezen is dolgozok.Látod milyen rendes vagyok, minden lépésemről tájékoztatlak, vagy majdnem mindenről. Látod öregszem, szeretem a meglepetéseket és ki tudja?  Nem is tudom hogy most tombolok, vagy nosztalgiázok? Te tudod Orsibaba, Honnan is tudnád, hiszem amikor együtt voltunk, akkor sem ismertél, most meg már nem lesz alkalmad. Eszembe jutott az utcalány fogalma (hogy szépen fejezzem ki magamat) Az pénzért kínálja magát és az úrinő? Pozícióért, előnyös helyzetért.. Egy kis intermezzo. Egész büszke vagyok magamra, miket nem tudok. (egy kis önelégültség kell néha.. )Van különbség az önelégültség és a magabiztosság között.. Na ennyi az öntömjénezésből, még a végén elbízom magam. Egyetértesz drágaságom. Ez hallatlan, másnak a feleségét, szívemnek, drágámnak szólítani, ez tűrhetetlen.(Bár kikérnéd magadnak Csíra, sajnos nincs ekkora szerencsém) Természetes kommunista véred van, anyádat, apádat eladnád bármiért, ami előny számodra. Az meg hogy nyíltan felvállalj valamit, egy nyílt szembeszállást..Egy az egyben kiállj valaki ellen..Hiú ábránd részemről. Az ominózus decemberi napon is csak azért merted a nyílt provokációt felvállalni, amikor megfogtad a fülemet, mert bíztál abban, elragad az indulat és egy verést megért volna neked egy ilyen fiatal nő. mint Orsibaba. Hagy adjak magamnak egy fekete pontot és azt is leszarom, ha ezt bárki felhasználja, ha tudom, hogy ennyire nincs szemtanú és a fiam nem látta volna az egészet, nem csak szívgyógyszer kellett volna. Ahányszor a Dávidra nézel, jusson eszedbe, neki köszönheted, hogy nem ismerted meg az ideges énemet. Mindig önmagamra vallok, de szeretem az igazságot. Mint ahogy a feleségedet is. Tényleg jót tesz ez az irkálás velem, hiszen könnyedén kimegy belőlem a felgyülemlett feszültség. Szerintem ennyi elég is. Jók legyetek ám ti álompár

Hogy is van ez?

Most jövök a bíróságról és nem kapok levegőt. Ha ezt valaki meséli nekem, kinevetem, minimum. Reggel még izzadt egy kicsit a tenyerem, mert benne volt a pakliban, hogy elkaszálnak. Bevallhatom ennek ellenére optimista voltam, hiszen bíztam abban, hogy visszaadják a jogsimat. A szokásos procedúra meg volt, vád- véd-beszéd, utolsó szó.., kivonultunk. Elég sokáig tartott, meg is jegyeztem, hogy fejtörést okoz a döntés. Bementünk és ekkor jött amire álmomban nem gondoltam: "Vádlott, bűnös  KÉNYSZERÍTÉS bűntettében..az ítélet 240 óra közmunka. A közúti veszélyeztetés, garázdaság bűntett vádja alól felment.(Kényszerítés
Btk.174. § Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. )                  Na itt megfeneklett minden tudásom, nemtudásom. Folytatta: Világosan, logikailag levezette, miért ment fel az eddigi vádak alól. Szerintem abban hiba nem volt. Azóta is töprengek, de csak egy logikus választ találok az ítéletre, Több mint 2 éve folyik az ügy,  muszáj valami miatt elítélni. Érdekes, ez a bíró a kezdettől szimpatikus volt, valahogy az ügy folyamán mindig észrevette a lényeget. Természetesen a jogsim lefoglalását is megszüntette, de az ügyésznő fellebbezett, majd én is, így a jogsi maradt. Megértem én hogy az ügyész munkája a vád, de őket senki nem veszi elő, ha egy világos ügyet tovább folytatnak? Lehet engem elfogultnak nevezni, de másnak nem világos, hogy nem követtem el semmit? Az ítélet indoklása valami hasonló volt, hogy azért kényszerítés, mert ráordítottam, ezzel pszichikailag belekényszerítve egyféle menekülésbe, hogy ne arra menjen amerre akart...meg hasonló.. Talán felesleges lenne megjegyeznem, hogy mindenképpen a Határ út felé kellett volna menniük, a Dél-Pesti kórházba..Hol volt a kényszerítés? Ettől megfájdul a fejem.  Az a lényeg Csírácska, hogy a te fejed nem fáj.  Drága Orsibaba, régen kérdeztem: Szeretsz még? 

Közjáték gyanánt egy kis ismétlés..

"Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy kiírhassam minden dühömet, de kezdek rájönni, nem igazán sikerül. Becsületsértés amiket leírok? Miért? Nem lovagolnék a szólásszabadságon, meg szabad véleménynyilvánításon, hiszen ezek hangzatos fogalmak, de valójában a politikában lehet csak, valamennyire realizálni. Nem politizálok, azért nem járok választani sem, de pszt.. Bevallatnám azt is, hogy ezek az odamondogatások, csak egyféle "sirámok" Ugye milyen javíthatatlanul balfék vagyok? Az! Persze van ezekben egyfajta tehetetlen hiszti is. Valamennyire maradt még egyfajta optimizmus is, hogy nem döglök addig meg, amíg el nem kaphatom csíra a tökeidet és akkor... Ígérem, becsületesen megcsavarom. Igaz ehhez az kell hogy a Tisztelt Hatóság a tényeknek higgyen, ne a veréb igazi arcát nem ismerő, ezért őt tisztelő, hasonszőrű, megértő, szegényt sajnáló emberféléknek. Tudom kevés esély van erre egy olyan világban, ahol az arroganciámat vádpontokként olvassák a fejemre. Arrogáns vagyok azért, mert nem vágom magam haptákba és változok kezes báránnyá, ha egy egyenruhába bujtatott emberke ki akar oktatni a lakásban ahol élek, illemtanórát tartva. (Az utcán ugyan ezt érte volna el, de psszt. Azt sem kell elfelejteni, hogy ezt a kiváló közeget, lakhely elhagyási tilalom alatt idézték be a tárgyalásra.) (biztos nem ette meg a tökfőzeléket, azért) Arrogánsnak nevezett egy másik közeg is, csak neki aranycsillagjai voltak. Neki meg azért volt velem baja, mert megsajnálta szegény áldozatot, Orsibabát, az ő szava szent volt neki és persze én voltam a vadállat. Arrogáns voltam, mert nem hajtottam fejet, a társadalmat egy vadállattól megmentő, okoska százados előtt, aki alaposan visszaélt a hatalmával, amit persze nem tehetett volna meg hathatós"támogatás" nélkül. Persze Tisztelt bírónő, az én torz, családról alkotott fogalmam. Ne felejtkezzek meg a zseniális orvos szakértőről sem, aki a Makarenkói pofonnal egyetért, de az már elítélendő, ha egy férfi nem üti-veri a családját, de ahhoz elég barom, hogy amikor megtudja, az élete párjának viszketett 12 év után és máshol vakartatta meg(sajnos valószínű, hogy már 10 év után, és "rosszabbra" gondolni sem merek) nos ezek után meg meri kérdezni, miért dugott (minek finomkodni) félre és ez balga módon a gyerekeik füle hallatára teszi. Mindez nem elég, én barom megpróbálom a lehetetlent és kérlelem, hivatkozva a két gyermekünkre, az érzelmeimre, a 12 évre. Teszem ezt egy 5, illetve egy 9 éves gyermek füle hallatára, egy 26 nm-es lakás adta lehetőségek között. Elképzelem a szakértő urat ilyen szituációban. Rossz a gyerek, durr egy füles, hiszen, Makarenkó..Kiderül az asszony félre izél(kulturált: félrelép?) Nos ekkor fapofa, csönd, itt a gyerek.. Erre befizetnék szakértő uraság. Mára elég is." ( Annyi az igazság, hogy ez egy 2012-es, másik blogba írt bejegyzésem, de aktuális és igaz.!

Én vagyok? Hát persze...

Tegnap a tényeknél tartottam: tény az hogy elárultál Orsi-baba és azt nem mindennapi módon tetted. Tudom hogy ezek ismétlések, de valóban nincs semmi új a tetteid minősítésében, a tényekben. Abban hibás lehetek, hogy idáig durvult, de kérdeném én, nem mindenképpen árulás lett volna a vége? Rájöttem, ez lett volna. Abban lehetett volna más hogy birkamód elhúztam volna a francba, de a megoldásotok ugyanilyen lényegre törő lett volna, hiszen Csíra tanár úr (tulajdonnevet nagy kezdőbetűvel..) nem bírta volna ki, hogy esetleg beleszólhattam volna bármibe, hiszen a birtoklási vágy benne van. Hogy nézett volna ki az ha szerepet vállalhattam volna a gyerekek életéből, beleszólhattam volna bármibe? Ilyent egy kommunista, egoista Csíra sem bír elviselni, sőt szerintem, azt is érezte, hogy az alkalmakból adódóan, kénytelen-kelletlen találkoztál is volna velem és abban biztos lehetett volna, hogy nem tudott volna ilyen fokon befolyásolni téged. Ezen már kár rágódnom, most már Orsibaba edd meg amit főztél.."..Bukott diák vagyok már rég, nem bírom el a szenvedést. Bukott diák leszek míg élek.... Előjött a csöpögős énem.. Valaki azt kérdezte tőlem, Mi lenne, ha egyszer beállítanál és közölnéd, kezdjük újra, múlt nélkül..? Elgondolkoztam én is, mert vannak dolgok, amit nem tudok, nem akarok tagadni, de arra jutottam, nem lehetne minden a régi, a "felhő" ott lenne. Nem elég a te gondolatod, hogy "... persze hogy nem, mert már nem lennél naiv.." A "felhő" lenne a lényeg, hogy aljas módon elárultál, börtönbe zárattál, megaláztál, extrém életvitelre kényszerítettél... Nem a férjed által megfogalmazott rágalmakra, vádakra gondolok, hanem a közreműködésedre, arra, hogy annak idején az volt a legnagyobb gondod hogyan kell gumival csinálnod. Nem az volt, hogy talán a gyermekeid édesapjával nem kellene ilyen aljasul elbánnod. Nem a tárgyalások szüneteidben kellett volna megbánás arckifejezés az arcodra. Tiltakozhatsz de láttam amit láttam és nem az hogy azt szerettem volna látni. Ahogy a későbbi férjecskédnek is állítottad 2009 végén, hogy rég nem voltál velem szexuálisan. Ha-Ha, még 2010-ben is Csírácska. Kikérted magadnak köcsög, hogy miért teszem fel a netre a nő fényképét, aki már a te feleséged.. Nagyon egyszerű, mert én már akkor dugtam Orsibabát, amikor te még a lánykádat abajgattad és nem csak annak az anyjával dugtál, vagy mit...! (Írhatnám nyugodtan többesszámban is, te szőrös Casanova) Most szerinted ideges vagyok? Nem köcsögöcske, hogy kedvesen is szólítsalak, te büdös Csíra. Mi marad még? További szép napot és sok sziporkát, humorcsíra, a Facebookon..