Karácsony..

Hű maradtam önmagamhoz és tegnap este "beindultam" kiszellőztetni a tökfejemet, miután hűen balfaszságomhoz, észre sem véve eltörtem a háziak nagy tükrét. Így kellően felspannolva, mentem amerre a lábam vitt. Mondanom sem kell, hogy merre.. A Moszka térnél (tudom, már nem, de nekem az marad) gondolkoztam, de mentem tovább Hidegkút felé. Már Sólymáron jártam, úgy éjjel fél 1 felé, amikor is szembejött velem egy rendőrautó, mellém érve a rendőr udvariasan érdeklődött a papírjaim felől, majd hogy mit keresek ott, mivel sok betörés volt arrafelé. Minden hazugság nélkül biztosítottam arról, hogy ilyesmi eszembe sem jutott. Na jó arról hazudtam, mit keresek ott, azt mondtam csak úgy csavargok. Elköszönt és azt tanácsolta, menjek vissza Pestre. Biztosítottam, szándékomban áll. Elértem a (csótány) utcába és csak néztem a 6 alatti házadat csírácska. Ovatosan nézelődtem, mert a szomszédaid ébren voltak és egy fiatal nő kíváncsian nézte, ki az a barom, aki karácsonykor, hajnal 1-kor az utcán csavarog, ott a pampán. Láttam hogy az emeleti szobában világosság van, de mozgást nem láttam. Csak nem fél valamelyik gyerek, mert mintha a múltkor is igy lett volna? Vagy te félsz? Mindenesetre láttam hogy karácsonyi fényekre továbbra sem tellik. Az öreg Suzuki is ott állt a kapun belül. Mimdenesetre bevallhatom, ahogy néztem a házat, nem volt bennem harag, vagy gyűlölet, csak mérhetetlen fájdalom. Fájdalom és írígység azért mer Lóránt és Dávid nélkülem örül a családnak, nélkülem díszítette a fát.. Na jó, lehetek őszinte, Orsibaba is írígységem tárgya. Nem tudom ki az a barom, aki állítja"soha nem késő", pedig az.. Ez van, ezt dobta a gép. Nem mellesleg, a kárörvendők bekaphatják. Az egész lényege, jó kis séta volt. A karácsony tényleg a szeretetről és a családról szól. Látszik, öregszem