Erre a kis időre változzak?

Szerettél-e valaha, nem tudom,

szivemben elpusztíthatatlan ez a fájdalom.

Más férfi kit, szeretsz, ölelsz

másra nézve csillog boldogan szemed.

 

Szemeidben gyűlölet,megvetés

nekem marad a végtelen szenvedés.

Irántam szivedben harag, nincs szánalom.

Szerettél-e valaha, válaszod csak láthatom.

 

Hangodból szemedből éget a gyűlölet,

mond élni így hogy tusz, hogy lehet?

Feledve, tagadva mindent mi érzelem,

Hiányod megöl, elpusztít engem.

 

Tudom visszafordíthatatlan, s nincs tovább,

remény éltet, talán néha emlékszel rám.

Emlékeidben él a 12 évből, pár pillanat

ami velem is szép volt.s benned is megmaradt.

 

Emlékeimből élek, álmokat újra átélek,

szeretve téged,elvakultan remélek.

Reménytelen álmok, álmatlan éjszakák,

nélkületek értelmetlen tovább élni már.

 

Hova lett a 20 éves lány, kivel a mozgólépcsőn álltam

egy mosolygó bácsi által még 50 boldog évet kivántam?

Hova lettek az együtt tőltött percek évek,

melyekről két gyermekünk, Lóránt és Dávid léte mesélhet.

 

Nekem mesél minden mi emlék.

Terek, házak utcák melyeknek nevét elfeledem,

de ottjártamban,ha látom e helyeket, tereket,

veled, rólad,boldogan emlékezek, .

 

Emlékezek a lányra,ki az első randevunktól elbújt.

ki az első csóktól elpirúl, szégyenlősen elfut.

Múlt, boldog emlékek, remények,

mond miért múlnak el így az évek?

 

Maradt az emlék s két gyönyörű gyermek

kiket akkor még, szerelmünk nemzett.

Szerettél,gyűlőlsz, szemeidben látom,

mond miért kivánod most már halálom?

Nekem még mindíg új..

Vasárnap volt egy ismét sokkoló "élményem..Orsibaba leadja a Pesti úti lakást és ez alkalommal elmehettem a kis motyómért. Mit ne mondjak, még mindíg sokkol az a tény, amit nem akarok felfogni, dehát már ílyen hülyén döglök meg. Egyetlen igazi élményem volt, láthattam a két kisördögömet..Amikor megláttak látszott rajtuk a tanácstalanság, hogy most mit szabad. Igen tisztelt "nagyok" egyféle tanácstalanság és öröm, de NEM FÉLELEM. Egy gyermeket ha olyan trauma ér, mint azt a "nagyok" állítják, az nem tudja a félelmét leplezni és nem mutat egyfajta örömet ha az állat édesapját látja..Szól ez mindenkinek aki elősegítette azt hogy földönfutóvá lettem és állat édesapa fogalommal illet.  Mindezekkel szemben éreztem a szeretetet amikor nagy nehezen puszit adtak. Te Orsibaba különszám voltál még mindíg. Az a ridegség, megvetés ami sugárzott belőled, nem volt semmi. Szerintem soha nem fogom megérteni (és nem értelem hiányában), hogy tudsz így megváltozni, hogy tudsz 12 évet ilyen szinten a szőnyeg alá söpörni. Egyet azért neked is meg kellene értened végre? Számítógépen hiába formatálsz, törölsz le mindent, az helyre állítható. Legalábbis látni lehet mi volt rajta. Neked még "recovery" sem kell, Lóránt és Dávid ott van. Vagyok, voltam ami vagyok, de nem tudsz megsemmisíteni. Se te, se a veréb férjed, seggében a testülettel. Továbbra is a te teljes átalakulásod "foglalkoztat" Szomorú az is hogy totál elégedett vagy magaddal így. Ezért törölhetitek ti értelmiségiek a diplomáitokkal a s....t. Emlékekből tényleg nem lehet megélni, de együtélni lehet, főleg ha ilyen "remekművek" emlékeztetnek mindíg, mint a 2 kisördög. Attól még remek felesége lehetnél annak a verébnek, ha nem igyekeznél ennyire bizonygatni önmagadnak is, mennyire gyűlölöd a multadat, engem.