Érzelmek, csalódások..

Hiába a megújjulás hiába a leküzdhetetlen vágy,
téged nem ölelhetlek  nem csókolhatlak már.
Szenvedéllyel öleltél, gyermekeket szültél.
nekem mindent igértél, érzéseket, megszegtél.

Igértél életnyi boldogságot,
mond hova lettek az álmok?
Álmok melyekre ébren is emlékezek,
nekem te voltál, vagy az emlékek.

Szenvedélyem, érzelmem mi életben tart,
neked már én jelentem a bánatot, bajt.
Érzelmed már gyűlölet megvetés lett,
ezt nem másítja meg semmilyen tett.

Hiába másnak esküdtél boldogságot,
nekem megmaradtak az emlékek, az álmok.
Nem tudom hogy lehet így élni,
gyűlöletedből szerelmet, érzelmet remélni.

Szeretlek fájdalommal bánattal telve,
mond meddig bírja éppen ezt egy elme?
Sikolt kiált a szivem feléd,
gyűlöleted irántam bár felejtenéd.

" magasztaltassék az úr.."

Minap gondoltam egyet és felhívtam veréb tanár urat, alias H. Józsefet, hogy a gyermekeim hogyléte felől érdeklődjek, mivel a drága orsibaba az általam ismert telefonját kilőtte. Nos ez a beszélgetés csírácskával megérne egy misét. Kénytelen vagyok szó szerint idézni. :Jó napot, megtenné, hogy nem teszi le egy fél percre? Jankovics vagyok. Halló (mivel nem hallatszott reakció) kisvártatva -mondja- Csak azt szeretném megkérdezni, ha megkérdezhetem, hogy a gyerekek hogy vannak, mert a másik szám ki van lőve. Így nem tudok hol érdeklődni- KÖSZÖNJÜK megvannak, egészségben. - jól van. (pár másodperc szünet, majd folytatta- köszönöm a hívását. (én)-viszhallásra. Mindez a hallgatásokkal együtt 24 mp-ig tartott. Persze mindezt olyan igazi arísztokratikus hanhordozással kell elképzelni, már csak a raccsolás hiányzott. Azért írtam nagybetűvel a többesszámot, mert úgy megragadott a többes szám. Logikus lenne számomra,ha valami közöd lenne a gyerekekhez. Persze tudom az anyukájukhoz van közöd és ettől feljogosúlva érzed magad. Lehet hogy az előzőek sem saját gyártmány? Ezek után kinézem.. Na jó a gyerek nem tehet róla, hogy egy ilyen f. rázó csíra az apja. Egyenlőre elég a magasztaltatásodból.

Anyák napján...

Anyák napjára tisztelgés az édesanyák előtt. Belegondolva, alig van emlékem az édesanyámról és mégis tisztelettel emlékezek rá. Nem ajnározott, nem dédelgetett és mégis tisztelem az emlékét. Tudom késő minden, a halála után 2 évvel, számomra mégis más minden emlék róla. Egy fényképem sincs csak az a pár emlékkép. Amikor szószerint elrabolt a nevelő szülőktől. Soha nem felejtem el, egy napig körülöttem forgott a világ, még a hugomat is "megtéphettem" büntetlenül... Ő egy ilyen volt, de az édesanyám. Eszembe jutnak a nők akik általam lettek édesanyák. Te Manu, akivel sajnos a legcsúnyábban elbántam. Hiszen 6 hónapos terhesen, egy számodra idegen országban magadra hagytalak. Mégis megszülted, felnevelted fiunkat. Na persze cserébe ellenem nevelted. Már 28 éves és tojik rám. Én mégis tisztelem benned Manu az édesanyát. Nem hiszem hogy csupán nevelés kérdése, ha egy 28 éves férfi nem jut el odáig, hogy legalább egy beszélgetés erejéig leüljön az apjával. Sajnálom Kriszthán, hogy ennyit sem örököltél. Te jössz a sorban Tünde, aki 4 gyermeket szültél, a 8 év alatt. Úgy érzed jogos bosszú, hogy mindenfélét mesélsz a gyerekeknek, rólam. Én mégis tisztellek mint édesanyát, bár fogadkozásod dacára intézetbe adtad 2 gyermekünket. Na persze az sem utolsó, hogy egy számukra idegen ember nevét viselik, hiába adtam apasági nyilatkozatot. Következik Ági a "sorban". Te akit a szülőszobában nekem kellett lefognom, mert a 2 nővérke kevésnek bizonyult. Nekem kellett a kiabálásaid következtében lassan türelmét vesztő orvosnak is mondogatnom, hogy amíg esély van a normál szülésre, ne vágjon, hiába követelted. Nem felejtem el, amikor végre Sanyi "kijött", megtörölgették, bebugyolálták és a kezembe adták. Életemben nem volt olyan nehéz 4 kg. Szégyen talán, mivel a 6. gyermekem született, de akkor éreztem igazán hálát a gyermekért. Nem jelenti azt hogy a többieket nem szerettem, de minden apának javasolni tudom az apás szülést. Normális férfira nem hathat undorítóan egy baba születése. Ez egy kis kitérő volt. Hálával tudok rágondolni, mint édesanyára. Most jön Orsibaba, aki 2 csodálatos gyermeket szült. Ő az akit minden okom meg lehetne, hogy gyűlőljem, de számomra ő is csodálatos édesanya. Mindkettő születésénél "megsebeztek" , csak úgy születhettek meg. Nem felejtem el azt sem, amikor Dávidot pár perccel a világrajövetele után a műtő előtt két nővérke törölgette és én ebben a percben értem oda, de nem tudtam mire vélni a látottakat. Egy élettelennek tűnő, nagy csecsemőt ide-oda forgatnak, törülgetnek. Meg voltam ijedve, hogy valami baj van, mert eltelt egy kis idő, mire felsírt. Na de ne szóljon ez most semmi másról, mint rólatok, édesanyákról. Ne szóljon sérelmekről, csalódásokról, csak édesanyákról. Minden gyermekem édesanyját tiszelem az anyaságért, de mint embert... Elgondolkoztam, hogy leírjam-e ,de arra jutottam, hogy pont ilyenre való egy blog. Hogy a kusza gondolatokat leírjam.