Ez már a vég utáni állapot.

Tegnap késő délután megmutatták a pokolba vezető utat. Csöngettek és a rendőrök  hoztak egy távol tartási végzést . Ha titokban eddig reménykedtem is, nem teszem. Tényleg egy elfuserált alak vagyok.A baj nem jár egyedül, előtte döbbentem rá, hogy amit előlegbe kaptam, egy tízest, a melóból, elveszítettem. Mi jön még, tényleg lehet ezt fokozni még? Párom persze azonnal ítéletet is hozna, megállapítaná, hogy hazudok és nem elvesztettem, hanem eljátszottam a pénzt. Ennek most már semmi értelme nem lenne..Valószínűleg ez az utolsó bejegyzések egyike, hiszen sem az utcán, sem a pokolban nincs net.






  "..Szépek voltunk együtt, talán újra kezdhetnénk .."   ( Ezen talán már én is tudnék nevetni )                                        

Mazohista vagyok?

Rájöttem én tényleg mazohista vagyok, bár nem élvezem és mégis csinálom. Nem tudom pontosan hányadik gép előtt töltött éjszakám volt a mai, de sokadik. a napok egybefolynak így magányosan. Azon veszem észre magamat, hogy nem nézek tévét, de az utcára is muszályból megyek ki, mert munka kell, hiszen itt ez a sok vacak számla és fizetni kell. Tévét azért nem nézek mert mindig látni valaki boldogságát, az utcával ugyanaz a helyzet és én rohadtul irigy vagyok. Marad az hogy ülök a gép előtt és nézegetem a sok fényképet, ami rajta van. Nem kellene, fáj. Azok a rohadt emlékek csak tódulnak és szinte vinnyogva, nyüszítve ismételgetem a gép előtt, Medvécske gyere haza, hozd haza a gyerekeinket. sajnos a gép nem mond semmit, csak diázza a sok örömöt, mosolyt. Ez oda fog vezetni hogy tényleg belebolondulok és átsegít a gyávaságomon, segít "befejezni" ezt az egészet. Nézek le a 8. emeletről ahol "lakom" és szidom magam, milyen gyáva vagyok. Régebben amikor öngyilkosokról hallottam nagyképűen állítottam, gyávaság, menekülés. Most már tudom, az a gyávaság ha nem teszünk pontot egy reménytelen dologra. Gyáva vagyok mert arra várok hogy más segítsen, kilakoltasson, hiszen akkor marad az utca. Az utca ahonnan nincs tovább, hiszen pár nap és elvégzi munkáját a természet. Meddig bírja vajon egy magas cukros, étlen szomjan. Ő kinevetett amikor mondtam neki, hogy nem tudok nélkülük élni. Titokban kissé bosszúra éhesen, abban reménykedtem, legalább lelkiismeretfurdalása lesz majd ha ez megtörténik. Kissé misztikusan átfogalmazva, szellemem örökké kísérteni fogja. Most már tudom, hülyeség, hiszen aki ilyeneket tud csinálni, hogy feljelent koholt vádak alapján, annak nincs ilyen, hogy lelkiismeret furdalás. Tehát jövőbeli szellemem csak a pokolba fog kísérteni. Na persze miért sikerülne az a túlvilágon, ami az életben nem sikerült, mellette maradni ? Tényleg kezdek bekattanni. Tavasz van, a szerelmesek ideje, hurrá, csupa öröm az élet. "..Olyan rossz így nélküled, elviselni nem lehet. Gyere vissza hozzám, várok rád. Sötétségben élek én, sehol sincs egy kis remény.."

Reménytelen reggelek sora

Ekkor még nagy volt a  testvéri szeretet és még Ő is szeretett engem.
Ma már állandóan civakodnak a kicsik, Ő meg utál engem, mást szeret..

Ujjabb nap..

Ma végre tudtam vele beszélni telefonon, de nem volt benne köszönet.Még reménytelenebbnek látom ezt az egészet, ha lehet még fokozni.Akkor sem adom fel az álmaimat, amíg élek.

Nem tudom hogyan tovább..

Hétfő hajnali 4óra 40 és nem alszok. Összetörtem ülök a gép előtt és nézek ki a fejemből. Esküszöm nem bántottam, voltak keresetlen szavak, de semmi több.Tényleg ekkora bűnt követtem el ? Tanácstalan, tehetetlen vagyok.Anya otthonba ment ? Nem hiszem hogy a férfi befogadta volna 2 gyerekkel. Csak reménykedek.Medvécske miért büntetsz ? Tudod nagyon jól, hogy utánad nincs életem, csak gyáva vagyok siettetni. SZERETLEK, szeretem a gyerekeimet. Ki lehetett az a jóakaró aki telebeszélte a fejedet ilyen szinten. Délután már a vonaton ültél, hazafelé és szó sem volt erről. Gyere haza ez az otthonod, az életed.

Megtörtént amitől féltem.

Vasárnap este van és megtörtént, nem jöttek haza..Beleőrülök, ez nem lehet igaz. A telefonba csak annyit mondott, nem mer hazajönni, félti a gyerekeket. Tőlem ?! Esküszöm nem bántottam, nem bántanám. Miért is tenném, hiszen szeretem. Kicsi Medvécském, ne csináld ezt velem, SZERETLEK