Medvécske: Nekem még nincs végem ne reménykedj..

2011. szeptember 28., szerda

Nekem még nincs végem ne reménykedj..

Rövid leszek, mert megigértem valakinek valamit.Azt mondják gusztustalan amit írok, nos nekem más a gusztustalan: Gusztustalan a gyermekeim édesapját a börtönbe csukatni hazugságokkal,gusztustalan egy állatnak, rossz apának beállítani, csak azért hogy nyugodtan kamatyolhass mással..Ezgusztustalan,de megigérem neked így nyilvánosan H.Józsefné D. Orsolya, hogy még élek és élni is fogok és a bőrömet sem adom olcsón..Amúgy meg tényleg összeillesz azzal a csíra kommunistával, aki még köszönni sem tud, ha udvariasan köszönnek neki. Sajnos egy ilyen emberféle van a gyermekeimmel, de a tanítványait sem sajnálom..Ennyit lehet a személyiségi jogok figyelembevételével..Majd még jelentkezek drága exigazgatónéni és szakbarbár, oh bocsánat, szaktanár úr..

Egyébbként drágaságom ne vedd komolyan, csak vicceltem hogy megizélem az uradat, azért 8 gyerek után már nem váltok. Vagy kéne? Akkor sem hinném hogy ilyenre fanyalodnék, bár ki tudja, lehet hogy szivesen lennék cellatársa..Szerintem azért az undorküszöbömet meg tudom itélni és így ránézésre...Ennyi kellett és már jobb is a kedvem, heuréka..

1 megjegyzés:

Névtelen2011. október 17. 21:53
Ez a blog önmagáért beszél. Hogy úgy mondjam: kontraproduktív. Segít abban, hogy NE sikerüljön a gyerekeiddel sem kialakítani normális kapcsolatot. Én csak akkor adnék neked esélyt, ha törlöd a blogokat és sikerül megváltoznod. A saját életedre kell koncentrálnod, helyre tenni, őket békénhagyni és miután bebizonyítottad, hogy nem arról szól az életed, hogy az exedet minősíted és a férjét (mert, ha igazad van is, ezzel SEMMIRE nem mész) akkor talán... Fogadd el. Hogy idáig jutottak a dolgok, az legalább annyira a Te hibád is, mint az övé vagy a törvénykezésé. Írd meg neki, hogy beletörődtél, legyenek boldogok és fél év hallgatással bizonyítod, hogy ez nem csak szöveg, majd fél év múlva jelentkezel, hogy láthasd őket. Semmi vita, semmi sárdobálás. Én ha betartod, akkor én odaaadnám időnként a gyerekeket. Aztán persze, hogy ő mit tesz, azt nem tudom, de ezt olvasva, amiket írsz, most én sem akarnék találkozni sem veled. Kérdezd meg őt, szerinte ez járható út-e. Hátha normálisan válaszol. Persze láttam én már embereket, akikkel nem lehetett tárgyalni, de akkor meg azért értelmetlen az egész. Akkor marad a bíróság, de a bíróság sem ítélne oda gyereket olyannak, aki ilyen blogot ír.
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása