Lustaság vagy fásultság ??

Unalmamban belenézegettem az írogatásaimba és (heuréka☺) megállapítottam, teljesen egyedül, hogy régóta nem voltak világmegváltó gondolataim, legalább is nem írtam semmit. Most vannak? Több mint 1 éve nem írtam ide, de nem is volt igazán mit írnom, hiszen változás nem volt. Élem a csövesek életét, egyenlőre még "lőre" nélkül. Nincsenek már sirámaim, valahogy belefásultam. A gyermekeim, akiket csak nemzettem foglalkoztatnak még, de nem marcangolóan. Nincsenek vádaskodások, szitkozódások, a vegetálás van. Látom Orsibaba is boldogul, szépen. A gyermekeim el vannak nélkülem.A legnagyobb, Krisztián még annyira sem méltat, hogy a normál hangvitelű üzenetemre válaszoljon. A lányaimról ne is beszéljek, Ez nem panasz, tény.