Ideje már újra felhergelnem magamat. (másokat)

 Jó ideje már hogy utoljára szóvá tettem bármit,ideje. Elmélkedő hangulatomban vagyok, így valamit "fércelek".Valami halál közeli hangulatom van.Hülyén hangzik? pont lesza.... Valahogy féltem ettől a vírustól,de sokan átestek rajta,én nekem meg a kétoldali tüdőgyulladásom újult ki. Minden paraméter stimmel a veszélyeztetettek meghatározásában. Nem panasz,csak tény. Nincs egyensúlyom,létrára nehezen mászok.mert a talpaim szinte érzéketlenek. alsó lábszáraim feketednek..Minek is írom ezt le? A cukor "végzi a munkáját" Érdekes hogy eddig nem nagyon foglalkoztatott,hogy vajon valamelyik gyerekem megsirat? Egy biztos engem (poraimat) ugyanúgy beleszórják valamelyik templom alagsorában egy szökőkút szerűségbe. Miért foglalkoztat ennyire,most a halál?Engem akit nagyon kevés ember halála érintett meg. Szerintem össze tudnám számolni, Karcsi barátom, apám, anyám, és egy ismerősöm barátja, nem rég.Ez ugye 59 évre vetítve nem sok, Magam is csodálkozok miért foglalkoztat most a halálom, elmúlásom. Kíváncsi lennék Krisztián fiam, aki 36 éves létedre nem jutottál addig hogy magad gondolkozz, Számomra, elismerem fájó, hogy annyi esélyt nem adsz, hogy beszélj velem. Nem bántom én édesanyádat sem, mert érthető, hiszen tényleg ocsmány helyzetben hagytam magára.Mondjuk azért nem kellene enyire elásni engem. A szlogenje szerint saját magadtól váltál ilyen rideggé ha rólam van szó. Nem értem miért nem érti meg anyád,hogy nem tehetek arról, hogy cukros lettem. Helyesbítve tehetek, mert olyan stresszes életmódot éltem. (a csempészett cigaretta árulása az) /tisztelt "figyelők" a dolog már elévült, hiszen 18 éve volt./ Nyugodtan elmesélheted a csoda Osztrák orvosoknak, hogy az én családomban nem volt cukorbeteg. Az is érdekes hogy a magyar orvosok szerint anyai ágon öröklődik, az osztrák orvosok szerint meg apai ágon..Na most melyik igaz.Egy viszont biztos, a te életedben voltam a legkevesebbet Krisztián, hiszen mikor születtél "bent" voltam, mire szabadultam, édesanyád egy gázszerelővel kárpótolta magát. Nem rovom fel neki, nem róhatom, a legszarabb helyzetben hagytam cserben. Igaza van mert én el sem tudhattam képzelni milyen helyzetben volt egy idegen országban, a magyar nyelv ismerete nélkül. Nem elmélkedek már ezen, hiszen beláttam igaza volt.Az apróság, hogy én nem így intéztem volna el.Követem a sort..Téged is megértelek szabolcs megye gyöngye.Tünde asszonyság, te is úgy nevelted a gyerekeinket, mind a négyet, hogy a Jankovics (én) egy rohadt szemétláda, akit gyűlölni kell. A költői kérdés, miért is? Már nem tudtam veled élni akkor, azért hagytalak ott. Nem is értem mit nem fogtál fel ebből. Nem ismered fel, de a szabolcsi véred mindent megmérgezett. Nem fogod fel, mert azt hiszed hogy lettek "ismerőseid" akkor te vagy a "királynő". Nem közel sem vagy az, egyben voltál te is nagy, gyűlöletre nevelni a gyerekeinket. Nevetek valahol, hogy egyik sem viseli a nevemet, mert ők M...-el kezdődik a családnevük.Eszembe jut az ex-férjed, akivel egyszer bent futottam össze, milyen balfék..Nevén van 4 gyerek, akikhez semmi köze..Belegondolok, ha én lettem volna a helyében, nem nyugodtam volna addig amíg ez az állapot meg nem szűnik..Érdekes hogy a gyerekek már felnőttek, de azt nem tudják értelmezni, hogy ha valaki nem akar a másikkal, nem tud élni, akkor azon változtatni kell.Azt is érdekesnek találom, hogy a kis kerek arcú, midig mosolygó,agyonajnározott Timikéből hogy lett ilyen nagyszájú asszonyka. Ne értessék félre, én örülök ha felnőtt, na de ennyire? Már ő is 27 éves, hogy megy az idő..Sajnos annak sem vagyok tudatában, mennyi unokám van. Az én hiányosságom? Lehet, de én megpróbáltam mind a 8 gyerekemmel szóba állni, de az anyai befolyás erősebb volt és az is. Jöhet az okoska észrevétel, de úgy látszik bennem él az csak hogy a "szülő" Előttem van édesanyám, aki nem mondhatnám hogy odavolt értem, sőt.. Egy viszont tény, mindig az édesanyám volt. Az apám meg az apám, akit a koporsójában a vállamon vittem. Másnak ez lehet banális, nekem nem. Ahogy öregszek, úgy szökik könny a szemembe, ha apám, vagy anyám eszembe jut. Lehet hogy én sem értem igazán ezt magamban, de meg sem próbálom magyarázni. Akkor mégis miért irkálom ezt? Egyszerű, én is öregszek..Hosszúra nyújtottam megint a semmit.Az egésznek annyi számomra a lényege, vajon eszükbe jutok-e a gyerekeimnek. Az exeimre nem igazán gondolok, hiszen most már felfogtam, hogy "utánam" jobb életük van. Tényleg olyan nagy dolog lenne ha a gyerekeim legalább szóba állnának velem? Tudom, neked Orsika az a véleményed "sztereotípiád" hogy csak bele akarok szólni az életedbe. Nem, távol áll tőlem, ha hiszed, ha nem..Nem Orsibabázok, mert látom, boldognak tűnsz "forintos" (sajnálom de ezt nem bírom kihagyni, mivel ismerek párat) barátod mellett, sőt nekem az csapódik le hogy már te is Gödi lakos lettél, de ez valóban a te magánügyed. Hogy miért nem szüntetem meg ezt a blogot? Mert ez meg az én magánügyem és magasról teszek bárki véleményére.Érdekes hogy nálad a Lóránt szóbaáll velem, bár én maximalistább vagyok, de már ö is nagykorú, így maga döntheti el, mennyire áll velem szóba, ne legyek maximalista. Elégedjek meg azzal amit kapok. Az már jobban fáj, hogy Dávid szóra sem méltat. Ne legyen tévhit, hiszen minden gyermekem viselkedése ,az hogy elítél, zavar, bánt. Nem baj szerintem megoldódik ez rövid időn belül. Tudom a "rövid idő" relatív. Még sohasem éreztem így.. Jó kérdés, ez most siránkozás? nem az csak egy megállapítás. Eleget beszéltem össze-vissza? Lehet. Én mindenesetre tisztelettel elköszönök és igenis ti 8-an vagytok valami az életemből. Nem hiszem hogy többet írok ide, de azért a Facebookból valamennyire lehet tudni, még vagyok.