Most sírjak vagy nevessek ?

  Tegnap érdekes élményem volt. A 6. X-be léptem. Elég vegyes érzés volt, de a fájdalom, tehetetlenség volt nagyobb. Persze mit is vártam gyermekeimtől? Józanabbúl átgondolva mit is vártam.Ismerősök, rokonok közűl köszöntöttek, de gyermekeim közül egyik sem. Egyiknek sem jutott eszébe, ez nem semmi. Igaz van lánypm aki üvőltötte nekem, nem vagyok az apja, papírja van róla. A legnagyobb, Krisztián gyermek a magad 37 évével, helyetted is szégyenlem magamat. Ember vagy, csak ilyen.. Igaz van még 7 további. Szót érdemelsz még te is ifjabbik, az elektromos BMW-vel. Jó nevelésed van elismerem. De kérdem én, milyen ember vagy? Degradál a csöves apádat felhívni, felköszönteni ? Miért foglalkozok én ilyen bagatel dolgokkal ? Na ti 2 legkissebb ? Legjobban a legkissebb bánt, Dávid, le sem szarod a pofámat. Ekkora a bűnöm amit elkövettem ? legalább tudom, senki nem lesz ott, amikor belemossák a szökőkútba a poraimat. Abba is hagyom, már hányingerem van. Gyermekek gyermeki gondolatok..Előbb utóbb lesznek megbánt dolgaim, de késő..