Nekem még mindíg új..

Vasárnap volt egy ismét sokkoló "élményem..Orsibaba leadja a Pesti úti lakást és ez alkalommal elmehettem a kis motyómért. Mit ne mondjak, még mindíg sokkol az a tény, amit nem akarok felfogni, dehát már ílyen hülyén döglök meg. Egyetlen igazi élményem volt, láthattam a két kisördögömet..Amikor megláttak látszott rajtuk a tanácstalanság, hogy most mit szabad. Igen tisztelt "nagyok" egyféle tanácstalanság és öröm, de NEM FÉLELEM. Egy gyermeket ha olyan trauma ér, mint azt a "nagyok" állítják, az nem tudja a félelmét leplezni és nem mutat egyfajta örömet ha az állat édesapját látja..Szól ez mindenkinek aki elősegítette azt hogy földönfutóvá lettem és állat édesapa fogalommal illet.  Mindezekkel szemben éreztem a szeretetet amikor nagy nehezen puszit adtak. Te Orsibaba különszám voltál még mindíg. Az a ridegség, megvetés ami sugárzott belőled, nem volt semmi. Szerintem soha nem fogom megérteni (és nem értelem hiányában), hogy tudsz így megváltozni, hogy tudsz 12 évet ilyen szinten a szőnyeg alá söpörni. Egyet azért neked is meg kellene értened végre? Számítógépen hiába formatálsz, törölsz le mindent, az helyre állítható. Legalábbis látni lehet mi volt rajta. Neked még "recovery" sem kell, Lóránt és Dávid ott van. Vagyok, voltam ami vagyok, de nem tudsz megsemmisíteni. Se te, se a veréb férjed, seggében a testülettel. Továbbra is a te teljes átalakulásod "foglalkoztat" Szomorú az is hogy totál elégedett vagy magaddal így. Ezért törölhetitek ti értelmiségiek a diplomáitokkal a s....t. Emlékekből tényleg nem lehet megélni, de együtélni lehet, főleg ha ilyen "remekművek" emlékeztetnek mindíg, mint a 2 kisördög. Attól még remek felesége lehetnél annak a verébnek, ha nem igyekeznél ennyire bizonygatni önmagadnak is, mennyire gyűlölöd a multadat, engem.