Mazohista vagyok?

Rájöttem én tényleg mazohista vagyok, bár nem élvezem és mégis csinálom. Nem tudom pontosan hányadik gép előtt töltött éjszakám volt a mai, de sokadik. a napok egybefolynak így magányosan. Azon veszem észre magamat, hogy nem nézek tévét, de az utcára is muszályból megyek ki, mert munka kell, hiszen itt ez a sok vacak számla és fizetni kell. Tévét azért nem nézek mert mindig látni valaki boldogságát, az utcával ugyanaz a helyzet és én rohadtul irigy vagyok. Marad az hogy ülök a gép előtt és nézegetem a sok fényképet, ami rajta van. Nem kellene, fáj. Azok a rohadt emlékek csak tódulnak és szinte vinnyogva, nyüszítve ismételgetem a gép előtt, Medvécske gyere haza, hozd haza a gyerekeinket. sajnos a gép nem mond semmit, csak diázza a sok örömöt, mosolyt. Ez oda fog vezetni hogy tényleg belebolondulok és átsegít a gyávaságomon, segít "befejezni" ezt az egészet. Nézek le a 8. emeletről ahol "lakom" és szidom magam, milyen gyáva vagyok. Régebben amikor öngyilkosokról hallottam nagyképűen állítottam, gyávaság, menekülés. Most már tudom, az a gyávaság ha nem teszünk pontot egy reménytelen dologra. Gyáva vagyok mert arra várok hogy más segítsen, kilakoltasson, hiszen akkor marad az utca. Az utca ahonnan nincs tovább, hiszen pár nap és elvégzi munkáját a természet. Meddig bírja vajon egy magas cukros, étlen szomjan. Ő kinevetett amikor mondtam neki, hogy nem tudok nélkülük élni. Titokban kissé bosszúra éhesen, abban reménykedtem, legalább lelkiismeretfurdalása lesz majd ha ez megtörténik. Kissé misztikusan átfogalmazva, szellemem örökké kísérteni fogja. Most már tudom, hülyeség, hiszen aki ilyeneket tud csinálni, hogy feljelent koholt vádak alapján, annak nincs ilyen, hogy lelkiismeret furdalás. Tehát jövőbeli szellemem csak a pokolba fog kísérteni. Na persze miért sikerülne az a túlvilágon, ami az életben nem sikerült, mellette maradni ? Tényleg kezdek bekattanni. Tavasz van, a szerelmesek ideje, hurrá, csupa öröm az élet. "..Olyan rossz így nélküled, elviselni nem lehet. Gyere vissza hozzám, várok rád. Sötétségben élek én, sehol sincs egy kis remény.."