Tegnap nem volt türelmem, sem idegem, de nem szeretem az adott szavamat megszegni, ezért most váltom be ígéretemet.
Érzem magyarázatra szorul ez a zagyvaságnak tűnő bekezdés, így megpróbálom értelmesen megfogalmazni. (talán sikerül..)
tegnap délelőtt csörgött a telefonom, megnéztem, nem volt számkijelzés, tehát névtelenségbe bújt. Nem vagyok ijedős de kíváncsi igen:köntörfalazás nélkül indított" TE KUTYA..." Valami borízű orrhang hallatszott, elsőre nem fogtam fel ki az..majd amikor tovább zúdította rám a tipikus (nem ősmagyar) szöveget esett le hogy piciny lányom, Timi van a vonal másik felén.. Elismerem elkövettem életem nagy hibáját, kikapcsoltam és válogatás nélkül zúdítottam rá válaszként ordenáré szavakat..eltelt egy-két perc mire ráeszméltem mit csinálok. Többek között lekurváztam..stb. Így visszagondolva nem értem magamat, nem én voltam akkor. Én vesztettem el a fejemet ilyen szinten, aki elég jó vagyok ironizálásban, flegmaságban, pszichoterror szerű reagálásban.. Nem mások előtt, magam előtt szégyenlem magamat, romlik az idegrendszerem.
Ő a JÓL NEVELT kicsi LÁNY (aki ezt a képet megnézi el sem hiszi milyen fokú gyűlöletet fröcsögött monológjában, fenyegetésében. Az én fekete pontomat ecsetelem ebben a történetben, mert így fair..(ez az igazi "feketepont" nálam a higgadásomig tartott, ami 1-2 perc lehetett. Ezután "színt" váltottam és a válaszaimban higgadtabban, ironikusabban fogalmaztam. Nem néztem meddig szidott, ócsárolt, de jó pár percig. teljesen átvette a környezete szavait, stílusát, habitusát. Hát minden volt, csak nem ez a képen látható, bájosan mosolygó, kutyát szeretetteljesen tartó ártatlanul néző, kicsi lány. Rövidre a tégedet érintő megjegyzésem:nem teljesen te vagy a hibás, hogy ilyen lettél. Azok akik mindent elferdítettek rólam, akik a szádbarágták milyen pocsék alak vagyok, akik szentté avatták anyátokat. Anyátokat aki igazi szabolcsi vérbőséggel szúrt meg az ajtót helyettesítő függönyön keresztül. (elhiheted, nem anyádon múlt, hogy tudsz most átkozni. Múlt a szerencsén, a reflexemen, a helyes reagálásomon. Nem tagadom, elkaptam a kezét, fej berúgtam, elájult és így el tudtam tőle a kést venni. Nem vagyok erre büszke, de akkor ez volt az egyetlen megoldás. Anyátok, aki segítséggel, okirat hamisítással, hamis tanúzással, hamis váddal, elérte hogy a saját lakásomat bíróilag elvehesse. anyátok aki esküdözött hogy egyik gyereke sem lesz intézetis. ezzel szemben 2 gyermeke az lett, a legnagyobbat meg soha nem nevelte..Hát igen ilyenek a szentek, hmm. Lehet ezért vagyok ateista? Te lányom annyiban vagy hibás, hogy "könnyű katát táncba vinni, ha ..." Azért egy kicsit furcsa nekem, a gyűlöleted, mert nem te voltál akit éjszakánként ajnároztam, közénk fektettem, hazudva "sírt" aki büszke volt amikor teherautóval érte mentem és büszkén mutatott be a nevelőnőnek... Nem kell ezt ragoznom, nem engeded közel az unokáimat, akik ezt nem tudják, hiszen " a rozsdást kést a nyakamra" hogy mást mutattál be nagyapjuknak.. Ez számomra fájdalmas, de undorító is, hogy lehet egy anya ilyen hazug a gyermekével.. Ezt most komolyan mondom, nem baj, én el vagyok de remélem a ti hitetek érik be és méltó lesz az "ítéleted" Örülj, nem sok van már hátra, de arra büszke leszek, hogy a vállamon cipeltem édesapám koporsóját, az anyám temetésén is ott voltam, még ha talpig vasban is, 10-12 állig felfegyverzett kommandóssal. A végtisztesség a lényeg. Nem kell hogy nekem bárki megadja, így te sem.. Rád nem is pazarlok több energiát, de mivel a tegnap folytatódott, én is folytatom..(majd el felejtettem, eszembe jutott ám hogy a kocsimmal történtekhez lehet hogy volt közöd, mert inkább bosszú szerű volt, de ha igen, légy boldog..További szép napot kicsi lányom és puszild meg a nevemben is az unokáimat..
Veled befejeztem a szintfelmérő beszélgetést, nem sokára az a fránya telefon újra csörgött,nézem a kijelzőt és látom:+36.....4354 kíváncsiságom überelte teendőmet és megnyomtam a hívást fogadó gombot. Újabb nívós beszélgetés vette kezdetét: (becses férjed) szólt a telefonba és köntörfalazás nélkül kezdte mondanivalóját.."én vagyok az a cigány, a Timi férje stb.." Ekkor már minden dühöm távol volt és higgadtan reagáltam. A mondanivaló rövidre fogva: hagyjam békén a családját, vegyem le a képeket a netről, ő nem olyan egyszerű rumugró cigány, hanem oláh cigány és ilyen..Elkezdtem gondolkozni hogy is volt a beszélgetésem a feleségével, aki az én nemzett lányom.. (nem állíthatom hogy édes lányom, ugyanis kikérte magának, ő nem a lányom) Elismerem mondtam cigány, de aki ismer tudja nálam ez nem rasszista kifejezés..(köztudott hogy a kisebbségnél nem kell rasszistább..nem csak a cigányságra igaz ez) Ja és ő is elkezdte vegyem le a képeket, mert ha nem..folytatta mással. Nekem ha egy mondatban felkelti egy szó a figyelmemet, leragadok és válaszra várva ennél maradok.. Imádom a fenyegetéseket (ha beváltják nem annyira..) de a kockázatelemzés nem az erősségem.. Végül is valami jogi blabla volt a fenyegetés tárgya...12 percig tartott ez a lányométól kicsit színvonalasabb locsi-fecsi, de nekem ebben is szemet szúrt az intézetis stílus, fogalmazás, szókincs. Azért el kell ismernem te valamilyen Zoli hogy pozitív hatása van a szociális munkálkodásodnak.. (el ne felejtsem hogy valamilyen Zoli, akinek nincs háttere, de bárkihez odateszi magát.) Nos Zoli gyerek én nem száj karatézok veled 56 évesen egy huszonegy néhány éves emberkével. Meg próbálok érthetően fogalmazni: A blogbejegyzések maradnak, lesznek a nyílt közösségi oldalról felhasznált fényképek maradnak, ahol vannak.. Hogy érthetőbb legyek, ha valaki annyira arcátlan hogy egyoldalú dolgokat elfogadva, azt túlragozva elítéljen, megfosszon az emberi jogomtól, hogy ismerhessenek az unokáim, saját maguk ítélhessenek meg vagy el, akkor én döntöm el hogy lázadok a sorsom ellen, én döntöm el hogy ki kedves (lenne) és kinek a megismeréséhez lenne jogom.. Nemzett lányom ezúton üzenem neked, először magadba nézz és utána ítélj. Ki dönti el, kinek van joga elítélni, megítélni. Miből gondold hogy jogod van ítélkezni a tények ismerete nélkül.? Válaszolok önmagamnak,..NINCS JOGOD. (állítólag a csupa nagybetű, az a kiabálás a neten Belátom, hiába ragozom, ez már nem változik, nem is kell. Ja és te akármilyen Zoli engem nem hat meg a kicsit burkolt fenyegetésed, "ha találkozunk" felkiáltással. Én nem szájkaratézok, de áruld már el nekem, megöl a kíváncsiság, hogy mi az amit bármelyikőtök, bárki el tud tőlem venni?
Nem sikerült igazán az amit szerettem volna, de ez így, nagy vonalakban.. Neked is további szép napot, aki akár a vejem is lehetnél..
Egy kis utójáték hozzákapcsolódik ezen monológomhoz, mint látható kicsiny lány képét eltávolította a Google valami "kiskapu" felhasználásával, amiért is a Google nem hibás, hiszen ez csak üzlet. A jogszabály értelmezhető, hiszen a kép készítésekor Timi lányom még valóban kiskorú volt. Nem is bonyolódók bele a levelezésbe velük szemben, hiszen a monológom lényege, aki ismeri a dolgokat, tudja kiről van szó. Nem kellenek képek, de idegenek is el tudnak képzelni egy mosolygós arcú, nyílt tekintetű kislányt, aki azzá vált ami most. Kár is a szóért, mindenkinek szép napot..
Érzem magyarázatra szorul ez a zagyvaságnak tűnő bekezdés, így megpróbálom értelmesen megfogalmazni. (talán sikerül..)
tegnap délelőtt csörgött a telefonom, megnéztem, nem volt számkijelzés, tehát névtelenségbe bújt. Nem vagyok ijedős de kíváncsi igen:köntörfalazás nélkül indított" TE KUTYA..." Valami borízű orrhang hallatszott, elsőre nem fogtam fel ki az..majd amikor tovább zúdította rám a tipikus (nem ősmagyar) szöveget esett le hogy piciny lányom, Timi van a vonal másik felén.. Elismerem elkövettem életem nagy hibáját, kikapcsoltam és válogatás nélkül zúdítottam rá válaszként ordenáré szavakat..eltelt egy-két perc mire ráeszméltem mit csinálok. Többek között lekurváztam..stb. Így visszagondolva nem értem magamat, nem én voltam akkor. Én vesztettem el a fejemet ilyen szinten, aki elég jó vagyok ironizálásban, flegmaságban, pszichoterror szerű reagálásban.. Nem mások előtt, magam előtt szégyenlem magamat, romlik az idegrendszerem.
Ő a JÓL NEVELT kicsi LÁNY (aki ezt a képet megnézi el sem hiszi milyen fokú gyűlöletet fröcsögött monológjában, fenyegetésében. Az én fekete pontomat ecsetelem ebben a történetben, mert így fair..(ez az igazi "feketepont" nálam a higgadásomig tartott, ami 1-2 perc lehetett. Ezután "színt" váltottam és a válaszaimban higgadtabban, ironikusabban fogalmaztam. Nem néztem meddig szidott, ócsárolt, de jó pár percig. teljesen átvette a környezete szavait, stílusát, habitusát. Hát minden volt, csak nem ez a képen látható, bájosan mosolygó, kutyát szeretetteljesen tartó ártatlanul néző, kicsi lány. Rövidre a tégedet érintő megjegyzésem:nem teljesen te vagy a hibás, hogy ilyen lettél. Azok akik mindent elferdítettek rólam, akik a szádbarágták milyen pocsék alak vagyok, akik szentté avatták anyátokat. Anyátokat aki igazi szabolcsi vérbőséggel szúrt meg az ajtót helyettesítő függönyön keresztül. (elhiheted, nem anyádon múlt, hogy tudsz most átkozni. Múlt a szerencsén, a reflexemen, a helyes reagálásomon. Nem tagadom, elkaptam a kezét, fej berúgtam, elájult és így el tudtam tőle a kést venni. Nem vagyok erre büszke, de akkor ez volt az egyetlen megoldás. Anyátok, aki segítséggel, okirat hamisítással, hamis tanúzással, hamis váddal, elérte hogy a saját lakásomat bíróilag elvehesse. anyátok aki esküdözött hogy egyik gyereke sem lesz intézetis. ezzel szemben 2 gyermeke az lett, a legnagyobbat meg soha nem nevelte..Hát igen ilyenek a szentek, hmm. Lehet ezért vagyok ateista? Te lányom annyiban vagy hibás, hogy "könnyű katát táncba vinni, ha ..." Azért egy kicsit furcsa nekem, a gyűlöleted, mert nem te voltál akit éjszakánként ajnároztam, közénk fektettem, hazudva "sírt" aki büszke volt amikor teherautóval érte mentem és büszkén mutatott be a nevelőnőnek... Nem kell ezt ragoznom, nem engeded közel az unokáimat, akik ezt nem tudják, hiszen " a rozsdást kést a nyakamra" hogy mást mutattál be nagyapjuknak.. Ez számomra fájdalmas, de undorító is, hogy lehet egy anya ilyen hazug a gyermekével.. Ezt most komolyan mondom, nem baj, én el vagyok de remélem a ti hitetek érik be és méltó lesz az "ítéleted" Örülj, nem sok van már hátra, de arra büszke leszek, hogy a vállamon cipeltem édesapám koporsóját, az anyám temetésén is ott voltam, még ha talpig vasban is, 10-12 állig felfegyverzett kommandóssal. A végtisztesség a lényeg. Nem kell hogy nekem bárki megadja, így te sem.. Rád nem is pazarlok több energiát, de mivel a tegnap folytatódott, én is folytatom..(majd el felejtettem, eszembe jutott ám hogy a kocsimmal történtekhez lehet hogy volt közöd, mert inkább bosszú szerű volt, de ha igen, légy boldog..További szép napot kicsi lányom és puszild meg a nevemben is az unokáimat..
Veled befejeztem a szintfelmérő beszélgetést, nem sokára az a fránya telefon újra csörgött,nézem a kijelzőt és látom:+36.....4354 kíváncsiságom überelte teendőmet és megnyomtam a hívást fogadó gombot. Újabb nívós beszélgetés vette kezdetét: (becses férjed) szólt a telefonba és köntörfalazás nélkül kezdte mondanivalóját.."én vagyok az a cigány, a Timi férje stb.." Ekkor már minden dühöm távol volt és higgadtan reagáltam. A mondanivaló rövidre fogva: hagyjam békén a családját, vegyem le a képeket a netről, ő nem olyan egyszerű rumugró cigány, hanem oláh cigány és ilyen..Elkezdtem gondolkozni hogy is volt a beszélgetésem a feleségével, aki az én nemzett lányom.. (nem állíthatom hogy édes lányom, ugyanis kikérte magának, ő nem a lányom) Elismerem mondtam cigány, de aki ismer tudja nálam ez nem rasszista kifejezés..(köztudott hogy a kisebbségnél nem kell rasszistább..nem csak a cigányságra igaz ez) Ja és ő is elkezdte vegyem le a képeket, mert ha nem..folytatta mással. Nekem ha egy mondatban felkelti egy szó a figyelmemet, leragadok és válaszra várva ennél maradok.. Imádom a fenyegetéseket (ha beváltják nem annyira..) de a kockázatelemzés nem az erősségem.. Végül is valami jogi blabla volt a fenyegetés tárgya...12 percig tartott ez a lányométól kicsit színvonalasabb locsi-fecsi, de nekem ebben is szemet szúrt az intézetis stílus, fogalmazás, szókincs. Azért el kell ismernem te valamilyen Zoli hogy pozitív hatása van a szociális munkálkodásodnak.. (el ne felejtsem hogy valamilyen Zoli, akinek nincs háttere, de bárkihez odateszi magát.) Nos Zoli gyerek én nem száj karatézok veled 56 évesen egy huszonegy néhány éves emberkével. Meg próbálok érthetően fogalmazni: A blogbejegyzések maradnak, lesznek a nyílt közösségi oldalról felhasznált fényképek maradnak, ahol vannak.. Hogy érthetőbb legyek, ha valaki annyira arcátlan hogy egyoldalú dolgokat elfogadva, azt túlragozva elítéljen, megfosszon az emberi jogomtól, hogy ismerhessenek az unokáim, saját maguk ítélhessenek meg vagy el, akkor én döntöm el hogy lázadok a sorsom ellen, én döntöm el hogy ki kedves (lenne) és kinek a megismeréséhez lenne jogom.. Nemzett lányom ezúton üzenem neked, először magadba nézz és utána ítélj. Ki dönti el, kinek van joga elítélni, megítélni. Miből gondold hogy jogod van ítélkezni a tények ismerete nélkül.? Válaszolok önmagamnak,..NINCS JOGOD. (állítólag a csupa nagybetű, az a kiabálás a neten Belátom, hiába ragozom, ez már nem változik, nem is kell. Ja és te akármilyen Zoli engem nem hat meg a kicsit burkolt fenyegetésed, "ha találkozunk" felkiáltással. Én nem szájkaratézok, de áruld már el nekem, megöl a kíváncsiság, hogy mi az amit bármelyikőtök, bárki el tud tőlem venni?
Nem sikerült igazán az amit szerettem volna, de ez így, nagy vonalakban.. Neked is további szép napot, aki akár a vejem is lehetnél..
Egy kis utójáték hozzákapcsolódik ezen monológomhoz, mint látható kicsiny lány képét eltávolította a Google valami "kiskapu" felhasználásával, amiért is a Google nem hibás, hiszen ez csak üzlet. A jogszabály értelmezhető, hiszen a kép készítésekor Timi lányom még valóban kiskorú volt. Nem is bonyolódók bele a levelezésbe velük szemben, hiszen a monológom lényege, aki ismeri a dolgokat, tudja kiről van szó. Nem kellenek képek, de idegenek is el tudnak képzelni egy mosolygós arcú, nyílt tekintetű kislányt, aki azzá vált ami most. Kár is a szóért, mindenkinek szép napot..
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése