Van még fokozat ? Mert remény az nincs.

Ma délután egyszer csak mindenestül beállított a családom és közölték hazajöttek. Madarat lehetett volna velem fogatni. Összevissza csókolgattam a gyerekeimet. Rajtuk is egyfajta örömféle látszott, esküszöm. Persze kérdezgettem, hol voltak, de a világos választ kerülgette. Egyszer csak mellékesen benyögte, voltak a barátjánál is és ott is aludtak. Ecsetelgette nekem, mennyire más volt vele, mennyire figyelmes partner és azt is hogy mi mindent csináltak. Kész voltam, a meglévő romjai a világnak omlottak össze bennem,Hosszú percekig összeroskadva ültem, erre szólt a telefon és hallom hogy egy 40 körüli férfi beszél. Teljesen megváltozott, miért vagyok még itt kérdezte és hívta a rendőrséget, na tessék, ujjabb cirkusz. Tehetetlenül vártam a rendőröket, nem tudtam mitévő legyek. Persze a rendőrök nem csináltak semmit, elmentek. Na erre ő mint egy fúria, ütögetett, ököllel, karmolt, rugdosott, majd amikor nyugtázta hogy megint nem lesz reagálás részemről, felöltöztette a gyerekeket és irány a kerületi kapitányság. Az ügyeletes tiszten rögtön láttam, együtt érez vele és engem egy szemétládának tart. Közölte velem hogyha akarok tehetek panaszt a párom ellen, mert a karmolások igencsak látszódtak. Nekem nem sár dobálás a célom, közöltem, hanem hogy a gyerekeim otthon aludjanak, mert ugyebár ekkor már este 9 volt. Szépen közölte velem, a páromnak mára intéznek szállást, mert segítséget kér.Engem ki hallgat meg kérdeztem, ki kíváncsi arra hogy a férfi utáni vágy miatt, este ráncigálja a gyermekeimet. Teljesen megszédítette az a férfi, nem ura tetteinek, nem tud gondolkozni és nem bírom belátásra bírni, hogy gondolkozzon. Elvesztette minden józan ítélőképességét. Sajnálom és sírni, üvölteni tudok tehetetlen kínomban. SZERETLEK ez miért nem elég, kínozni is kell, hogy milyen volt vele? Te ott fenn, akit istennek hívnak, miért versz?